Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig
bír. A források ismeretében mind a Márki, mind pedig Hadrovics (valamint a többi szerző) által használt névváltozatot elfogadhatónak tartjuk. Véleményünk szerint a 17-18. század fordulóján még a családban sem forrt ki a névhasználat módja, s bár főhősünk egyetlen ismert aláírása a Matolay alakot tartalmazza, a két másik forma egyaránt használatos volt, még a családtagok között is. Rákóczi katonája A nagyapa másik neve (Zolnay) és lakóhelye alapján a Matolay család a Zólyom vármegyei Zolnáról származott. Mivel később dolgozatunk hőse is ezt a helységet jelölte meg származási helyeként, mi is Zolnát tekintjük szülőhelyének. Születése pontos idejét a rendelkezésünkre álló négy későbbi vallomásából ismerjük. 1731 elején 48 esztendősnek, 1735 májusában pedig 52 évesnek vallotta magát. Némiképpen később, a budai börtönben tett vallomásai közül az egyikben ugyancsak 52,-a másikban pedig 51 esztendő szerepel, ezek alapján tehát 1683-ban születhetett. Fiatalkoráról nem áll rendelkezésünkre adat, annyi azonban biztos, hogy iskolázott, „deák-forma" ember volt, mivel később Péró kapitány írnokaként is ő levelezett a szentandrási szervezkedőkkel, a siralomházból írt levele pedig kifogástalan magyarsággal készült. Ez alapján a szlovák mellett kiválóan beszélt magyarul, és a későbbiek folyamán szerbül is egészen jól megértethette magát. Tanult volta szerint latinos műveltsége is lehetett. Ugyancsak a későbbi tevékenysége alapján feltételezhető, hogy iskolái elvégzését követően ő is a családi szakmát, a mészárosságot folytatta, azonban ez - ha valóban így volt - nem tarthatott sokáig, mivel a Rákóczi-szabadságharc kitörése a húszéves ifjú életébe jelentős fordulatot hozott. 9 A felvidéki vármegyék magyar és szlovák ajkú lakossága elsősorban Bercsényi Miklós felvidéki hadjárata idején csatlakozott a kurucokhoz, így történt fiatal hősünkkel is, aki a „Rákóczi villáma" és a „tűz fejedelme" néven elhíresült Ocskay László lovasezredébe állt be. Sajnos a regimentnek egyetlen korabeli összeírása, név szerinti kimutatása sem maradt fent. Ocskay katonáiról és tisztjeiről legfeljebb a korabeli levelezések, illetve az egyes vármegyéknek a katonáskodókról helységenként, illetve alakulatokként készült kimutatásai tartalmaznak adatokat. Zólyom vármegyéből azonban egyetlen ilyen jellegű összeírást sem ismerünk. A felvidéki hadi eseményekről, így Ocskay működéséről leginkább Thaly Kálmán klasszikus forráskiadványai, például az Archívum Rákóczianum I. osztályának vaskos kötetei 10 vagy Bercsényi Miklós Károlyi Sándorhoz írott, önálló kötetben megjelent levelei számolnak be, 11 de a jelzett művek sem említik a Matolay (Matulay, Matula) nevet. Matolaynak az ezredben viselt rangjáról sem rendelkezünk pontos adatokkal. Evekkel később Budán tett vallomásában nem említi a beosztását, s legfeljebb az 1903-ban kiállított díszes tiszti kard alapján feltételezhető, hogy 1705-ben már magasabb rangban szolgált, amit talán a kétségtelen magyar nemessége (és egyben a család társadalmi helyzete) is alátámaszthat. Egy nemrégiben kiadott forráskiadvány viszont említést tesz egy Ocskay keze alatt szolgáló és tiszti rangot viselő Matula nevű kurucról. A kuruc csapatok által Nyitra vármegye területén okozott károk összeírásában található
