Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELŐD: „Isten" szavunk iráni származtatásáról
finnugor, az imád igének pedig ótörök származtatása is létezik. 13 Az imád ótörök, konkrétabban bulgár származtatásának se hang-, se jelentéstani akadálya nincs. (Igaz, Palló Margit elmélete sajnos nem eléggé kidolgozott.) Harmattá János hipotézise ebben az esetben kevésbé egyértelmű. Harmattá érvelése az ég szó esetében sem túlságosan meggyőző, mert voltaképpen egy óiráni, 'kőégbolt' jelentésű szóból vezeti le a magyar ég főnevet, továbbá annak finn és zűrjén megfelelőjét is. Abból a tényből indul ki, hogy az iráni mitológiában (és a zoroasztriánus vallásban) az égbolt kőből van. Az ég szóra vonatkozó elgondolása egyben azt is jelenti, hogy a magyarok vagy egy részük az iráni mitológia világképét is átvette volna. Mindezzel szemben megfelelő mennyiségű és a különböző finnugor nyelvcsoportok szempontjából meggyőző megoszlású finnugor párhuzam áll rendelkezésre egy kifogástalan finnugor alapalak rekonstrukciójához. Ugyanakkor a magyar menny szóhoz eddig mindössze egyetlen mordvin párhuzamot találtak a rokon nyelvekből. Ezért valószínűnek látszik, hogy mind a magyar, mind a mordvin szó egy harmadik nyelvből való átvétel. Harmattá János is így oldotta meg a kérdést. Jóllehet az Isten és a menny szó egy időszakban való átvétele az imád és az ég nélkül is megállná a helyét, azonban Harmattá János óiráni alapú magyarázatát, több hiányosság miatt, az Isten szó esetében Rédei Károly nem látta kellőképpen meggyőzőnek. 14 Ehelyett egy kevésbé kifogásolható középiráni etimológiát dolgozott ki. Tekintettel arra, hogy a magyar ég és menny szó finnugor származtatása a Rédei által szerkesztett etimológiai szótárban is megjelent, 15 és a fentebb hivatkozott tanulmányában 16 Rédei nem reagál Harmattá ugyanezekkel kapcsolatos, eltérő megoldásaira, azt kell gondolnom, hogy a menny esetében is fenntartotta a finnugor származtatás elméletét. Harmattá János szerint a középperzsa yazdän 'istenek' szóból a magyar Isten hangalakja nem magyarázható meg. Azonban a khotani szakában és más keletiráni nyelvekben (részlegesen) kimutathatók olyan szabályszerű hangtani megfelelések a középperzsához képest, amelyek alapján megalapozottan feltehető az isten hangalak létezése valamely keletiráni nyelvben, a középperzsa yazdän megfelelőjeként. Összességében véve Harmattá János elmélete impozáns rendszert alkot, azonban több eleme bizonytalan vagy nem elfogadható. Rédei Károly elméletének 17 megfelelően az Isten szavunk átvételét egy másik időszakra, a középiráni nyelvek korszakára tehetjük (körülbelül a Kr. e. 2-3. századtól a Kr. u. 8-9. századig 18 ). A többivel szemben nagy előnye ennek a hipotézisnek, hogy se hang-, se jelentéstörténeti akadálya nincs. Fő hiányossága, hogy egyetlen olyan iráni nyelvet vagy nyelvjárást sem nevez meg, amelyikből ez a szó átkerülhetett hozzánk, ráadásul még az átadó nyelv típusát sem határozza meg az iráni nyelveken belül. Abból indul ki, hogy más népekhez hasonlóan eredetileg a magyarok is az eget tekintették a fő istennek, ezért a korabeli 'ég' jelentésű magyar szó jelölte a főistent. A helyzet akkor változott meg, amikor - talán tabuisztikus okok miatt - a főisten nevét nem akarták kiejteni, hanem helyette az idegen, iráni eredetű Isten szót kezdték használni. A változást elősegíthette a nagy hatású monoteisztikus vallások elterjedése a magyarok környezetében, illetve magán a magyarságon belül. 19 Mint fentebb már említettem, Rédei megemlíti a zsidó vallást is, külön idézve az Uradnak, Istenednek a nevét hiába ne vedd
