Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELŐD: „Isten" szavunk iráni származtatásáról
a korabeli törökök közül azok, akikkel szorosabb kapcsolatban álltunk, a *kelinceg (kelincseg) szóval jelölték a menyétet. Ezen ótörök, pontosabban bulgár szón belül a kelin 'meny'-et jelent, a -ceg pedig egy bulgár kicsinyítő képző. A magyarok két dolgot tettek: lefordították a török alapszót a kicsinyítő képzőjével együtt, ebből lett a menyét szavunk; valamint átvették magát a 'menyét' jelentésű bulgár *kelinceg szót is, ebből lett a kelengye főnevünk. 10 Akár feltételezhetnénk egy hasonló folyamatot az Isten szavunk esetében is. Azonban nemhogy az Isten főnév úgynevezett donorszava nincs kimutatva (vagyis az a szó, amelynek a tükörfordítása volna az Isten), de még csak egyetlen analógia sem támogatja a jelenleg leginkább elfogadott elméletet. Az iráni származtatás Annak ötlete, hogy Isten szavunk kialakulása esetleg belső magyar fejlemény is lehetett, kizárólag a modern történeti összehasonlító nyelvtudomány fejlődésének eredménye. Ezzel szemben a szó iráni származtatásának gondolatát többen összekötötték egy viszonylag kései (10-11. századi) forráshellyel, amely a honfoglalás előtti magyarok tűzimádatáról szól. 1756-ban/. E. Fischer volt az első, aki Isten szavunkat iráni szavakkal vetette egybe. Ezt követően többek között Munkácsi Bernát és Vámbéry Armin, újabban pedig - mint fentebb már említettem - Harmattá János és Rédei Károly tekintették az Isten szót iráni eredetűnek. A szó iráni származtatásával kapcsolatban az a legfőbb gond, hogy ez volna az egyetlen honfoglalás előtti iráni eredetű szó a vallási terminológiánkban. Ahhoz, hogy egy ilyen jelenséget feltételezhessünk, alapos indokra van szükség. Vagyis feleletet kell adnunk arra a kérdésre, hogy miért éppen ez az egyetlen szó került át valamely iráni nyelvből a magyar vallási terminológiába. Iráni eredetű jövevényszavaink jól körülhatárolható tárgykörökhöz tartoznak, ilyen például a kereskedelem, a társadalmi kapcsolatrendszer, a településszerkezet stb. Egy-egy tárgykört rendszerint több iráni eredetű szó képvisel. Természetesen az is elképzelhető, hogy eredetileg nem vallási jelenséget jelölt az Isten szó nyelvünkben, azonban ilyen feltételezéssel eddig nem találkoztam a finnugor származtatáson kívül. Harmattá János elmélete úgy kísérli meg feloldani az iráni származtatással kapcsolatos fő akadályt, hogy azt állítja: a Kr. e. 5. századtól időszámításunk kezdetéig az Isten szón kívül három másik, ugyancsak a vallási terminológiához tartozó szó is átkerült a magyarba valamely keleti típusú óiráni nyelvből. Ebben az időszakban Harmattá János szerint intenzív volt a magyar nyelv érintkezése keletiráni nyelvekkel. Ezzel szemben Róna-Tas András úgy véli, hogy „az óiráni korszakban, tehát Kr. e. 800 és Kr. e. 300-200 között alig vannak iráni jövevényszavak a magyarban". 11 Róna-Tas azzal indokolja ezt a jelenséget, hogy a magyarok és a keletiráni nyelvű népek közé ekkor mintegy beékelődött az úgynevezett őspermi népesség. Harmattá János szerint az ég, a menny és az imád 12 volna az a három vallási jelentésű, keletiráni eredetű szó, amely az istennel nagyjából egyidejűleg került nyelvünkbe. A kérdés megválaszolásának ez az útja felettébb göröngyös. Az ég és a menny szónak
