Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELŐD: „Isten" szavunk iráni származtatásáról
a már kétségkívül meglévő tabuisztikus hagyományunkra. (A perzsák vallása a Rédei által feltett korban értelemszerűen a már kanonizált zoroasztriánizmust jelenti.) 6 Ez az indoklás tehát azokra a nagy hatású vallásokra épít, amelyek korlátozzák Isten nevének kimondását. Rédei Károly ezen érve az első, kétségkívül hihető magyarázat arra, hogy miért származna Isten szavunk idegen nyelvből. 2. Rédei Károly hivatkozik arra is, hogy „az isten ü-s és ö-s változatai nem mutathatók ki". 7 Ez tény. Azonban ha egy szó a magyar nyelvnek csak az egyik történeti nyelvjárásából mutatható ki, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a másik történeti nyelvjárásban nem annak a másik nyelvjárásnak megfelelő hangalakban ejtették ki. A mai helyzet alapján így próbálom meg érthetővé tenni Rédei Károlynak ezt az érvként használt elgondolását, pontosabban annak cáfolatát: Ha egy mai magyar szó csak az irodalmi kiejtésnek megfelelően maradna fenn az utókor számára, akkor is ejthetik ugyanazt a szót például Szegeden az ottani nyelvjárásnak megfelelően. 3. Rédei Károly szerint az st, szt mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazó szavaink száma viszonylag csekély. A következő példákat említi: est(e), fest, füst, lusta, lustos, most(an), rest, vastag, üst, ezüst, nyest, nyuszt, nőstény, rost stb. 8 Lehet, hogy ez az adathalmaz tényleg csekély mennyiségű. Azonban a nyelvtörténészi gyakorlatban már három adat is elegendő egy elmélet bizonyítására. Ehhez viszonyítva a fentebbi példák mennyisége elegendőnek látszik. 4. Rédei utolsó érve, hogy alaktani szempontból bonyolult az Isten szó magyarból való származtatása. Ez tény, viszont Rédei saját etimológiája alaktani szempontból legalább ennyire bonyolult. Szótani szempontból még inkább az, mert az elméletének egyik alapköve a szófajváltás, vagyis a magyar szó „középiráni" forrása, pontosabban etimonja melléknévi igenévből főnevesült volna. Ráadásul komplett iráni nyelvtípusokat és iráni nyelvtörténeti korszakokat ível át a hipotézise, egy másik tudós, a bécsi Manfred Mayrhofer szakmai jellegű magánlevelére hivatkozva. 9 Visszatérve az alapvető kérdésre: van-e okunk arra, hogy kételkedjünk abban az elméletben, amely szerint Isten szavunk kialakulása belső magyar fejlemény? A fent elmondottak alapján a válasz igen lehet, azonban a kételyek nem elegendők ahhoz, hogy a magyar származtatást mint elméletet elutasítsuk. Rédei Károly kiváló tudományos cikkében egyetlen olyan érv sem található, amely minden szempontból meggyőzően szól az Isten szó magyar eredete ellen. Rédeivel ellentétben én azzal indokolnék egy ilyen elutasító álláspontot, hogy egyetlen más nyelv esetében sincs példa egy 'atyácska' -¥ 'isten' jelentésváltozásra. Az 'apa' -»'isten' változásra felhozott példák mennyisége is igen csekély. Mintegy zárójelben, azonban az igazságnak megfelelően el kell mondanom, hogy hasonlóan bizarr jelenségeket kimutattak már a nyelvek történetéből. Rendszerint akkor fordul ilyesmi elő, amikor részleges vagy teljes tükörfordításról, vagyis úgynevezett kaikról van szó. A magyar nyelv esetében jó szemléltető példa az a mód, ahogy a meny szavunkból menyét lett. A meny szóhoz eleink egy -t magyar kicsinyítő képzőt tettek, így alakult ki egy embert jelölő szóból egy állatnév. Azért történt mindez, mert
