Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELŐD: „Isten" szavunk iráni származtatásáról

KOVÁCS ELOD „Isten" szavunk iráni származtatásáról Isten szavunk eredetéről egyelőre még nincsen elfogadható elmélet. Az utóbbi idők kutatásai azonban, különösen Rédei Károly ilyen irányú munkái, reményt keltő eredményeket szolgáltattak ahhoz a feltevéshez, hogy belátható időn belül hihető válasz születik a magyar kultúrtörténetnek erre a kiemelkedően fontos kérdésére. Jelenleg három elmélet van versenyben egymással. Kettő közülük valamely iráni nyelvből származtatja e szót, a harmadik szerint belső magyar fejlemény a kialakulása. Az utóbbi elméletet képviseli a két alapvető és nagyrészt egymásra épülő etimológiai szótárunk, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1967-1984) és az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (1993-1997), mindkettő főszerkesztője Benkő Loránd volt.

1 Az iráni származtatás elméletét két jeles tudósunk, a nemrég elhunyt Harmattá)ános (1997) és Rédei Károly (1999) képviseli.

2 Az ő elméleteikkel alább részletesen foglalkozom. Isten szavunk kialakulása belső magyar fejlemény volna? Etimológiai szótáraink elmélete szerint a magyar szó alapja az ős, 'atya.' jelentésben, és ez bővült volna az ősmagyar nyelv korszakában (Kr. e. 8. vagy 5. század körül - Kr. u. 895 vagy 1000) a -t és az -n képzőkkel. E képzők együttes megjelenésére az adott korban példa a mai nőstény szavunk. Az 'apa, atya' jelentésű ős alapszó e képzőkkel ellátva azt jelenthette, hogy 'atyácska'. Arra, hogy egy 'apa, atya' jelentésű szóból 'isten' jelentésű szó válhat, példaként áll e szótárakban a latin páter 'apa': Jupiter megfelelés, továbbá a finn ukko 'öregember, öregapa', amelynek nyelvjárási szinten 'apa' jelentése is van, összevetve a finn Ukko istennéwel. Van-e okunk arra, hogy kételkedjünk ebben az elméletben, és Isten szavunkat idegen eredetűnek tartsuk? Többek között Harmattá János és Rédei Károly is úgy látta, hogy van. Harmattá szerint azért, mert tévedésen alapul az a latin példa, amellyel