Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

Hogy Leó apostoli urat szentségben és vallásban megerősíteni méltóztassál, kérünk téged, hallgass meg minket. Hogy neki életet és egészséget ajándékozzál, kérünk téged, hallgass meg minket. Hogy Károly király urat megőrizni méltóztassál, kérünk téged, hallgass meg minket. Hogy neki életet és győzelmet ajándékozzál, kérünk téged, hallgass meg minket. Hogy a királyi gyermekeket megőrizni méltóztassál, kérünk téged, hallgass meg minket. Hogy nekik életet és egészséget ajándékozzál, kérünk téged, hallgass meg minket. Hogy a keresztény népnek békét és egységet bőkezűen juttassál, kérünk téged, hallgass meg minket."

45 A király feladatának ilyen megközelítését és felfogását ágostoni gondolatok is alátámasztották, amint ezt több Karoling-kori capitulariában megtaláljuk: „Rex a recte agendo vocatur." Magyarul visszaadhatatlan etimologikus szójáték: A király (rex) a helyes kormányzásról (recte agendo) neveztetik. „Ha kegyesen, igazságosan és irgalmasan uralkodik, akkor méltán tartják királynak; ha ezeket nélkülözi, akkor nem király, hanem zsarnok. [...] Mivel tehát a király a kormányzásról kapja nevét, először is arra kell törekednie, hogy... a neki alávetettek mindig jó példát kapjanak tőle. [....] azokat, akiknek időlegesen parancsol, békében, egyetértésben és szeretetben, valamint egyéb jó tettek megmutatása által, amint neki az isteni kegy adja, megőrizze; szavával és példájával a kegyesség, igazságosság és irgalmasság művére okosan serkentse őket.. ."

46 Egyértelmű, hogy ezek az elvárások egyfajta, a király és alattvalói közötti „társadalmi szerződést" írnak körül.

47 Károly igyekezett nemcsak az elvárásoknak megfelelni, hanem gondoskodni akart arról is, hogy utódai idejében is az általa kijelölt úton haladjon a birodalom. Éppen ezért azt akarta, hogy mindegyik fia őshonossá váljon a majdan öröklendő területen. Ennek érdekében már gyermekként leendő királyságuk uralkodójává koronázta őket. Az adott terület „divatja" szerint öltözködtek, és a kormányzásukban is érvényesíteniük kellett a helyi törvényeket, jogszokásokat. „Rex dicitur a regendo, non a regnando" A hatalom szakrális hátterére, az uralkodó kötelezettségeire és korlátaira utalt Alcuin, amikor Nagy Károlyt figyelmeztette, hogy „az Istentől rendelt császári hatalom semmi másért nincs felmagasztalva, csupán hogy a népet vezesse és a népnek hasznára legyen, emiatt adatott az Istentől választottaknak hatalom és bölcsesség: hatalom, hogy a gőgösöket megfékezze és megvédelmezze a gyalázatosaktól az alázatosakat; bölcsesség, hogy vezesse és lelkiismeretes gondossággal tanítsa az alattvalókat".

48 Az uralkodó hatalmának eszmei korlátait már Augustinus megfogalmazta: feladata az uralkodás, és nem a (kény)uraskodás.

49 Az eddigi példák alapján megfogalmazható, hogy a Karoling