Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELŐD: „Isten" szavunk iráni származtatásáról

sok ponton magába építő (bár egyénileg építkező) iszlámban szólalhattak meg. Ezért nem véletlen a kereszténység és az iszlám világméretű elterjedése sem. Végső soron a judaizmus nem erősítette, hanem gyengítette a különböző társadalmi rétegek és a különböző népek közötti összetartozás érzését."

47 Összegzés 1. Isten szavunk jelenleg létező három származtatása közül a magyar eredetet vallót azért nehéz elfogadnunk, mert 'atyácska' jelentésű főnévből egyetlen más nyelvben sem lett 'Isten' jelentésű szó.

48 2. Az iráni alapú származtatások közül Harmattá János elmélete impozáns rendszert alkot, azonban több eleme vagy bizonytalan, vagy nem elfogadható.

49 3. Rédei Károly elméletével kapcsolatban az a legsúlyosabb gond, hogy nem derül ki belőle, melyik középiráni nyelvből kerülhetett át az Isten szó hozzánk.

50 Még az iráni nyelv típusát (például északkelet-iráni) sem határozza meg. További lényeges hiányossága, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a közvetlen magyar-alán interetnikus kapcsolatok történelmi tényét,

51 annak ellenére, hogy éppen ez a háttér tenné hihetőbbé a saját hipotézisét. A fentebb vázolt kultúrtörténeti körülmények mégis Rédei elméletét támogatják legjobban. Azok a vallástörténeti változások, amelyek a 7-9. század folyamán a kelet-európai sztyeppén lejátszódtak, elősegíthettek egy ilyen szótörténeti folyamatot. Ezen időszakon belül, a 9. században négy olyan esemény is történt, amely valószínűsíti, illetve alátámasztja Isten szavunk középiráni származtatását: 1. A magyarok szomszédságában élő és a magyarok fölött változó mértékű hatalommal rendelkező kazár vezető réteg áttért zsidó hitre. Könnyen elképzelhető, hogy ezzel együtt eleinknél is szigorúbbá lett az Isten eredeti, ősmagyar nevének kiejtésére vonatkozó tilalom. 2. A muszlim uralom miatt gyakorlatilag megszűnt a középperzsa írásbeliség Iránban, és maga a nyelv is kiszorult a használatból.

52 Ugyanakkor nőtt a perifériák iráni nyelvjárásainak, nyelveinek szerepe az iráni hagyományok ápolásában és megjelenítésében. A magyarok viszonylag közel éltek olyan népekhez, amelyek ilyen nyelveket és nyelvjárásokat használtak. 3. Az „utolsó pillanatait élte" az iráni nyelvek úgynevezett középiráni korszaka. 4. Elkészült az a mű, amelynek alapján a későbbi muszlim források a magyarokat „tűzimádók"-nak nevezik. A felsoroltakkal összhangban az egész időszakon át folyt a hagyományos perzsa műveltség visszaszorulása a peremvidékekre, valamint átalakulása egy sajátos, de igen határozott körvonalú, perzsa jellegű muszlim kultúrává, amelynek nyelve immár az újperzsa lett. Ez utóbbi kultúra száz év múlva olyan nagyszabású művel járult hozzá az egyetemes emberi művelődéshez, mint Firdauszi Királyok könyve (Sáhnáme)

53 című eposza. Mindezen fejlemények a nyelvészeti szempontokkal együtt a következő megállapí-