Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Toomas Paul - Mihkel Mutt: Amiről nemlehet beszélni, arról hallgatni kell

logikailag független tények összességét. Ez a két felfogás olyan összeegyeztethetetlen, hogy az egyik gondolkodó bármely állítása valami mást jelent, mint ugyanaz a mondat akkor, ha azt a másik irányzat híve mondja ki. M. M.: Rendben van, megvert-e az Isten engem? Azt akarom ezzel mondani, hogy az úgymond magától születő hit (a vallásos robinzonád) manapság meglehetősen párját ritkító jelenség. Ehhez szükség van az otthoni neveltetésre, az iskolai oktatásra vagy más ehhez hasonlóra, mert magától nem támad hit. A hitbeli „ontogenezis nem ismétli meg a filogenézist"! Rossz gyerek voltam talán? T. P.: Abban igaza van, hogy a hagyomány, az otthoni nevelés és az iskolában kapott hitoktatás megkönnyítik a vallás általános elfogadását. De nem az intenzitását. Amint ]ohn Stuart Mill ír]a.A szabadság apológiájában, egy intézményesült vallás esetében nehéz a hívek fejében megőrizni az igazságnak azt az eleven felfogását, amelyről szóban úgy tegyenek tanúbizonyságot, hogy az minden érzésüket átjárja, s ellenőrizze a valóságban a viselkedésüket. Egyetértek vele abban, hogy egy örökölt hitben, amelybe az ember „beleszületik", mélyül az a tendencia, hogy megfeledkezzen az élő hitről, és csak a formát őrizze meg; vagy érzéketlenül rábólintson, mintha a hit elfogadása felmentené az alól, hogy tartalmilag megértse a dolgot, vagy hogy azt a saját tapasztalata alapján ellenőrizze. A robinzonád feltételezi a lakatlan szigetet, amelyre kivetődve a kultúrából magával vitt holmik segítségével és élettapasztalata alapján az embernek egyes-egyedül kell elboldogulnia. A túlnépesedett világban csak robinzonosdit lehet játszani (gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Verzelini Robinson nyomában című könyve), mind konkrétan, mind átvitt értelemben. A hit önmagától való megjelenése éppen olyan képtelenség, mint a nyelvé. Az ember alkothat néhány új szót, de az ő egyedi nyelve nem sokban fog különbözni a másoktól használt nyelvtől. Minden általunk kimondott mondat feltételezi az egész kultúra történetét, amelynek az általunk használt nyelv az egyik aspektusa. Mindegy, hogy milyen valóságot tükröz egy szó, ez a valóság át van szűrve az emberi történelem sűrű rétegein, amelyeket tudatosan vagy tudat alatt magunkban hordunk. A hit látszólagos önmagától való keletkezése a vallásos terminológiában kinyilatkoztatás, amely minden időkben csak keveseknek jutott osztályrészül. S ez esetben sem keletkezik üres helyen, gondoljunk Mózesre vagy Buddhára. Ha a gyermek éhséget érez, végtelenül kínzó lehet számára, de ez nem büntetés. így van ez lelki értelemben is: boldogok, aki éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Bertolt Brecht Keuner úr történetei című művében megkérdezi valaki a főhőstől: van-e Isten? Kenner erre ezt válaszolja: „Azt ajánlom, gondolj bele, megváltozik-e a viselkedésed a kérdésre adott választól. Ha semmi se változik meg, elfelejthetjük a kérdést. De ha megváltozna, akkor annyiban hasznodra lehetek, hogy megmondom neked, te már elhatároztad: szükséged van Istenre." M. M.: Istenhez fordulhatok, és hitet kérhetek tőle, de mit kérhetek tőle, ha már egyszer hozzáfordulok? Logikai képtelenség: ahhoz, hogy hinni kezdjek, már előzőleg hinnem kell. T. P.: A logikai képtelenség csökken, ha az istenhitet munkahipotézisként kezeljük. Minden felfedezés úgy születik meg, hogy előbb felállítanak egy elméletet, amelynek a keretei közé beillesztik a kísérleti eredményeket. A tudomány sem kezdheti vizsgáló-