Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.
alaprajz föltehetően két Iustinianus-kori építkezés, a konstantinápolyi Szergiosz és Bakkhosz-templom, valamint a ravennai San Vitale hatását mutatja. Valószínű, hogy a térbelső képét eredetileg bizánci mozaikdíszítés gazdagította. A középre függesztett lámpatartó későbbi keletű: Barbarossa Frigyes császár ajándéka (1184). Jellegzetes „tornyaival" és „falával" a Mennyei Jeruzsálemet jelképezi. Itt, a kápolnában temették el Nagy Károlyt; sírja azonban az 1944-es bombázások során megsemmisült. 3. kép: Föltehetően Nagy Károlyt ábrázoló lovasszobor Metzből. 9. század. Bronz, egykor aranyozott. Magassága 24 cm. Párizs, Louvre. A szobor egyedülálló a korabeli művészet emlékei között, s a szakirodalomban erős viták folytak róla. Különböző antik előképekkel hozták kapcsolatba, így azzal a nagyméretű későrómai lovasszoborral is, amelyet Károly hozatott Ravennából Aachenbe, s amelyet - tévesen - az általa különösen tisztelt keleti gót Theodorik, az első nagy keresztény germán uralkodó ábrázolásának tartott. (A szobor valószínűleg Zénó császárt ábrázolta; sajnos nem maradt fenn.) Másrészt, részben a datálás bizonytalansága miatt, némely kutató Károly dédunokáját, Kopasz Károlyt látja a műben. 4. kép: A Soissons-i Medárd-templom evangeliáriumának egyik lapja. 9. sz. eleje. Párizs, Bibliothéque Nationale. Az egészoldalas, nagyméretű miniatúrán keresztelőkápolnára emlékeztető kecses, oszlopos pavilon fedi a négy evangéliumot jelképező forrást. A közelítő szelíd állatok a hívekre utalnak: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." (János ev. 7,37b-38 - Károlyi-fordítás) A jelenet - a későókori keresztény művészeti hagyományhoz kapcsolódva - egyben a paradicsomi ártatlanság állapotát is tükrözi, hiszen a hívek Krisztusban visszanyerik elvesztett tisztaságukat. Az ábrázolásmód a hellenizmus formavilágában gyökerezik, s ugyanúgy a későrómai, ill. a bizánci művészet igen erős hatását mutatja, mint második képünkön a palotakápolna és a harmadikon a lovasszobor. 5. kép: A Lindaui Evangeliárium hátsó kötéstáblája, valószínűleg a 810-es évekből. Ezüst, aranyozás, gránát, zománc. 34 x 26,4 cm. New York, Pierpont Morgan Library. A térkitöltő kígyózó, visszaforduló fejű állatminták Északnyugat-Európa egykorú germán-angolszász világára jellemzőek, míg az ugyancsak jelenlévő rekeszzománc a mediterrán világból ered, s a brit szigeteken még nem alkalmazták ekkortájban. A tábla így az északi-germán és a mediterrán-keresztény világ találkozásának is szép művészi példája. (A négy sarokban látható evangélista-ábrázolások későbbi kiegészítések, valószínűleg a 16. század végén kerültek a kötéstáblára.) 6. kép: A Lindaui Evangeliárium első kötéstáblája, 870 körül. Arany, féldrágakő, gyöngy. 34,4 x 26,2 cm. New York, Pierpont Morgan Library. A hátsó és az első kötéstábla készítési ideje közt kb. két nemzedéknyi idő múlt el. A fiatalabb mű (Kopasz Károly udvari műhelyéből) esetében feltűnő az alakok biztonsága és eleganciája. Ritka megoldás, hogy a középtengely alatti mellékalakok - Mária és János - átveszik a tábla felső mezejében látható angyalok repülő testtartását. A két legalsó alak szinte tükörképe egymásnak; egyikük nyilvánvalóan Mária Magdolna, a másikuk kiléte vitatott. A „zsidók királya" felirat fölött a Hold és a Nap allegorikus ábrázolását látjuk. 7. kép: Rekonstrukció, amely a Sankt Gallen-i monostor 9. századi tervrajza nyomán készült. Sankt Gallen nagy monostorát 719 körül alapították. A következő századból való tervrajz ugyan sohasem került kivitelezésre, de a Karoling-kori nagy bencés központok építészeti bemutatásához jelentős segítséget nyújt. 8. kép: Részlet a Cathedra Petri hátoldaláról. Valószínűleg 875 körül. Fa, elefántcsont. A mű teljes magassága 138 cm. Vatikán, Szent Péter-templom. Az elnevezés - Cathedra Petri (Péter tanítószéke) - a 12. századra nyúlik vissza. Valójában egy trónusról van szó, melyet föltehetően Kopasz Károly ajándékozott a pápának 875. évi császárrá koronázásakor. A trónust a 17. században beépítették Bernini nagyszabású Cathedra Petri-oltárába, amelyből csak a közelmúltban, VI. Pál idejében bontották ki. A trón hátoldalán, középen látható elefántcsontfaragvány-részlet Kopasz Károly császárrá koronázását mutatja: részint a korona és a bajusz-szakállviselet egyezése okán vélik némelyek, hogy a Louvre híres lovasszoba (3. kép) valójában Kopasz Károlyt ábrázolja.
