Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

hominem exivit. Quid si cuncta taceant, Lateranense palatium, sanctorum quondam hospitium, nunc prostibulum meretricum, non silebit...) Liudprandi liber de rebus gestis Ottonis magni imperatoris, 4. In: Die Werke von Liudprands von Cremona. Ed. Becker, Joseph. Hannover-Leipzig, 1915. 161,22-26. /MGH SS rer. Germ. 41./ 133 Davies 2002, 300. o. 134 Ganshof 1975, 71-73. o. bemutatja a vazallussá válás szertartását. Az általa hozott okleveles példák 927-től 1127-ig terjednek; jól érzékeltetik, hogy a szertartás lényege századokon keresztül változatlan. Ezért idézi Jean Bodel Chanson de Saisnes (másként Chanson de Saxons vagy Saxenlied) című hosszú históriájából is ezt a részt. A 8079 alexandrinusból álló költemény a Nagy Károly és Guiteclin (Widukind) szász király közötti küzdelmet meséli el. 135 „Berard de Monsdidier devant Karle est venuz, A ses piez s'agenuille, s'est ses hom devenuz, L'amperes le baise, si l'a releve suz; Par une blanche anisagne, Ii est ses fiez renduz." Idézi Ganshof 1975, 135. o. Prózai magyar fordítást közöl Davies 2002, 301. o. 136 Davies 2002, 301-302. o. 137 A hűbéri társadalom szerkezetéről, területenként és időszakonként eltérő formáiról kimerítő elemzést ad Reynolds 1994. 138 Davies 2002, 302. o. 139 Vö. I. Lothar levele IV. Leó pápának, 847-849 között. MGH Epp. 5. 609-611. o., különösen 610,21-26. II. Adorján pápa levelei Kopasz Károlyhoz, a birodalmi püspökökhöz, a nemesekhez és Hinkmar reimsi érsekhez, 870. június 27. MGH Epp. 6. 724-730. o. 21-24. számú levelek. Eleinte úgy tűnt, hogy a verduni megegyezés csak az uralom, és nem a birodalom megosztását szolgálja, hiszen az a frank hagyomány, hogy a hatalom és a terület megosztandó a fiú utódok között, erős volt ebben az időben. Éppen ezért ezt a szerződést nem szabad csupán a bomlás jeleként értelmeznünk. Végül azonban hozzájárult a nemzetállamok kialakulásához, illetve a császári hatalom névlegessé válásához. A Verdunt követő további osztozkodások (Aachen és Meerssen 870, Ribémont 880) során állandósult a felosztás, és már valóban új királyságokról beszélhetünk. 140 Eredetileg görögül írták, de ismert egy erősen hiányos latin fordítása az 5. század első éveiből (Veronai kódex). Nyugaton nem terjedt el. 141 Didascalia, 9. Ford. Erdő Péter. In: Az ókeresztény kor egyházfegyelme. Budapest, 1983. /Ókeresztény írók, 5./ 153. o. („Ille quidem qui diadema portat, rex, corporis solius regnat, super terram solvens et ligans; episcopus autem et animae et corporis regnat, ligans et solvens super terram celesti potestate. Magna enim et celestis et deifica data est ei potestas." Funk 1905, 1. 118. o.) 142 „A törvény az isteninek az utánzása..., az egész nép testének a lelke." Lex Visigothorum 1.2.2. In: Leges Visigothorum. Ed. Zeumer, Karl. Hannoverae, 1902. 41,5-7. /MGH LLnat. Germ. 1./ 143 Ullmann 1966, 36-41. o. Képek jegyzéke 1. kép: „Vaskorona". 8. sz. vagy 9. sz. eleje. Arany, zafír, vas. Monza, székesegyházi kincstár. Ez a kivételesen szép uralkodói fejdísz a hagyomány szerint a longobárd királyoké volt, más feltételezések szerint Nagy Károly, esetlegjámbor Lajos idejéből származik. Nevével ellentétben lényegében aranyból van, csak a belső tartó abroncs készült vasból. Erről a vasabroncsról a középkori hagyomány azt állítja, hogy Krisztus keresztjének egyik szegéből hajlították. Bármi is az igazság, annyi mindenképpen föltehető, hogy a „Vaskorona" a keresztény Európa leghosszabb múltra visszatekintő királykoronája. 2. kép: Nagy Károly egykori palotakápolnájának belső tere északnyugati irányból. 800 körül. Aachen, dóm. A palotakápolna - a későbbi építkezések ellenére - viszonylag jól megőrizte eredeti formáját: kupolával fedett, centrális elrendezésű nyolcszögű belső tér, amelyet kétemeletes - oszlopos-pilléres - körfolyosó övez. Ez utóbbi szerkezeti szempontból is fontos szerepet tölt be: segít a súlyos kőkupola megtámasztásában. Az