Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

et cappas duas unusquisque monachorum habeat; quibus vero necesse est, addatur et tertia; et pedules quatuor paria, et femoralia duo paria, roccum unum, pellicias usque ad talos duas, fasciolas duas; quibus autem necesse est itineris causa, alias duas; manicas quas vulgo wantos appellamus, in aestate, et in hieme vero muffulas vervicinas; calciamenta diurna paria duo, subtalares per noctem in aestate duas, in hieme vero soccos; saponem sufficienter et uncturam; pinguedinem ad esum excepto sexta feria et viginti diebus ante nativitatem Domini, et septimana [illa quae ante quadragesimam vocatur] quinquagesima. Ubi autem vinum non est, unde emina detur, duplicem eminae mensuram de cervisa bona." Capitulare monasticum, 22. In: Boretius 1883, 345,8-20. 123 „Ut volatilia intus forisve, nisi pro infirmitate, nullo tempore comedant." Capitulare monasticum, 8. In: Boretius 1883, 344,18. 124 „Ut ea quam monachi sui habent mensura sint abbates contenti in manducando, in bibendo, in dormiendo, in vestiendo, in operando, quando in aliis utilitatibus non fuerint occupati." Capitulare monasticum, 25. In: Boretius 1883, 345,25-27. 125 „Ut unicuique fratri in cibo et in potu sua mensura separatim detur, et de ipsa mensura sibi data alicui nihil tribuat." Capitulare monasticum, 76. In: Boretius 1883, 348,7-8. 126 „Ut si quis negligenter sonitum fecerit, aut aliud quid excesserit in refectorio, mox a prioré veniam petat." Capitulare monasticum, 41. In: Boretius 1883, 346,26-27. 127 „Ut nudi pro qualibet culpa coram fratrum obtutibus non flagellentur." Capitulare monasticum, 14. In: Boretius 1883, 344,30. - A napi káptalanon mindenki megvallotta kisebb-nagyobb vétkeit, s kérte büntetését. Az apát döntése szerint rótták rá a penitenciát, ostorral vagy vesszővel. A középkori aszketikus-misztikus irodalomban visszatérő elem a test megvetése és az ostorozás jótékony hatásának fejtegetése, párhuzamba állítva egymással Krisztusnak üdvhozó, illetve a múló emberi testnek üdvös szenvedését. Ali. század közepén így ír például Petrus Damianus De laude flagellorum et, ut loquuntur, disciplinae (Az ostorozásoknak és - mint mondják - a fegyelmezésnek dicséretéről) című művében (PL CD-ROM vol. 145. 0679A-0687C): „Nos, testvér, mi az a test, amit tehát oly gondoskodó gonddal ruhákkal védelmezel, és mint egy királyi gyermeket, lágyan táplálsz? Nemde rothadó tömeg? Nemde férgek, por és hamu? [...] megromlott testnedvek, nyálka, büdösség és utálatos romlottságnak mocska [...] Milyen hálát adsz tehát a férgeknek, amelyek felfalják a testet, mit lágyan és gyönyörűséggel tápláltál? Nos tehát, miért szenvedett Krisztus?" („Age, fráter, quid est caro ista, quam videlicet tarn diligenti cura vestibus contegis, et tanquam regiam sobolem molliter nutris? Nonne massa putredinis? nonne vermis, pulvis ac cinis? Nec iste, qui nunc est, a sapiente viro attenditur, sed potius dignum est ut sanies, virus, fetor, et obscenae corruptionis illuvies, quae postmodum futura est, perpendatur. Quas ergo gratias tibi referent vermes, qui voraturi sunt carnes quas molliter ac suaviter enutristi? Age, inquam, cur passus est Christus?") 0684C-0684D. O maga is példát adott, amikor „a testvérek káptalanján buzdító szavai után felkelt székéről, és letérdelve hibáiról vádolta magát, amelyekért hálával fogadta az ítélet fenyítékét a kétágú ostorral". („Porro, cum aliquando ad capitulum fratrum accedere decrevisset, facta exhortatione, mox e sede consurgens, de suis se excessibus accusabat; pro quibus disciplinae Judicium ex more suscipiens, geminis vapulabat utrinque verberibus.") Joannes Laudiensis: Vita B. Petri Damiani S. R. E. Cardinalis. Cap. 18. PL CD-ROM vol. 144. 0138A. 128 „Ut nullus pro munere recipiatur in monasterio, nisi quem bona voluntas et morum commendat probitas." Capitulare monasticum, 75. In: Boretius 1883, 348,5-6. 125 „Ut villás frequenter, et nisi necessitas coegerit, non circumeant, neque suis illas monachis custodiendas committant. Et si eos ire ad eas necessitas fuerit, expleto necessitatis negotio, ad sua mox monasteria redeant." Capitulare monasticum, 26. In: Boretius 1883, 345,28-30. '

30 „Ut soli, videlicet sine alio fratre, in viam non dirigantur." Capitulare monasticum, 15. In: Boretius 1883, 344,31. 131 A korszak részletes feldolgozása: Zimmermann 1971. 132 A kifejezést - tévesen - Cremonai Liudprand püspöknek (f970 k.) szokták tulajdonítani, valójában ez is Cesare Baronio ötletes alkotása a 16. század végén. Liutprand XII. János korát kortársként látta, sok történésnek részese volt, leírásai éppen ezért nemcsak az eseményeket, hanem a kor hangulatát is visszaadják. Baronio is egy Liudprand által közölt érzékletes levélrészlet nyomán alkotta a pornokrácia kifejezést. A levél panasz János pápa ellen, aki minden erkölcsöt és jogot lábbal tipor, s erre többen is tanúk, mint például „...Stephana, az ő szeretője, aki attól a vágytól, hogy tőle teherbe essen, jelenlegi emberét elhagyta. Ha mindenki hallgat is, a Lateráni palota - egykor a szentek szállása, most kéjnők bordélya - nem fog csendben maradni..." (Testis est Stephana, ejus amita, quae in effusione quod ex eo conceperat recens