Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - HASZNOS ANDREA: A koptság

tizmusról volt szó: hitéletükben, liturgiájukban oly mértékben hangoztatták Krisztus istenségét, hogy az embersége háttérbe szorult náluk. E viszonyulás azonban még nem jelentette Krisztus ember létének tagadását. A birodalmi - orthodox - egyházzal inkább politikai és nyelvi okokból kerültek szembe a nem görög monofiziták. E ponton a koptság fogalmának újabb aspektusaival kell szembesülnünk. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a koptok egyben a faraonikus lakosság leszármazottai: így már közelebb jutunk a fogalom eredetéhez. Hiszen a vallásin kívül a földrajzi, etnikai, művészettörténeti és nyelvi összetevőket is figyelembe kell vennünk, ha teljessé akarjuk tenni a „kopt/koptság" fogalmát. Maga az elnevezés nem a modern kor szülötte: a kopt a görög aigyptios, azaz „egyiptomi" kifejezésből származik, annak lerövidült alakja, amelyet qipt formában (aigyptios) az arabok kezdtek el használni, miután meghódították Egyiptomot (639-646). Akkoriban a szó a - túlnyomórészt keresztény - őslakosokra vonatkozott, megkülönböztetendő őket az új - muszlim arab - nemzettől. így tehát - az időben visszafelé haladva, a szó „bölcsőjéhez" közeledve - kibontakozik a szó vallási jelentése mellett (és előtt) egy ethnikai jelentés is. Az arabok pedig azért jelölhették az őslakosokat éppen egy görög eredetű szóval, mert amikor ők az országot elfoglalták, ott az egyik hivatalos nyelv a görög volt. Egyiptomban Alexandrosz hódítását (Kr. e. 332) követően lett hivatalos nyelv a görög, hiszen a nagy hódító halála után egy makedón dinasztia, a Ptolemaioszok kerültek hatalomra a Nílus-menti országban (Kr. e. 30-ig). Az egyiptomi - görög-makedón együttélés hosszú időszakában a jövevények az aigyptios szóval jelölték az őslakókat, megkülönböztetendő őket önmaguktól: vagyis a kopt szó elődje egy elsősorban földrajzi és másodsorban nemzeti hovatartozást jelentő kifejezés volt. Ezt vették át az arabok, majd az ő szóhasználatukban bővült ki - szükségszerűen - a szó jelentése vallási tartalommal. Alexandrosz hódítása, illetve a Ptolemaioszok uralma igen mély hatást gyakorolt és komoly változásokkal járt: egyiptomiak és görögök egy kulturális és nyelvi szempontból egyaránt kevert társadalmat és kultúrát hoztak létre. Egyiptomban már jóval Alexandrosz előtt is voltak görögök - a XXVI. dinasztia idején, I. Pszammetik (Kr. e. 664610) uralkodása alatt sok görög zsoldos szolgált az országban, Hérodotosz egyiptomi utazása idején pedig már számos görög kereskedelmi bázis létezett a Nílus mentén. Kereskedelmi kapcsolatok már a mykénéi korban is voltak a két nép között, ez az első, felületesebb találkozás azonban nem gyakorolt mélyebb kulturális-nyelvi hatást Egyiptomra.

2 Alexandrosz hódítása ehhez képest egészen más helyzetet teremtett: az ország új urai új nyelvet és kultúrát hoztak, amely immár nem csupán „átutazóban" jelent meg Egyiptom földjén, hanem mintegy tíz évszázadon át szerves része maradt a mindennapoknak - az adminisztráció, a vallás, a művészet, a nyelv és az emberek hétköznapi élete egyaránt erősen összefonódott a hódítókéval. Alexandrosz hódítása, majd birodalmának felosztása utódai, a Diadokhoszok között - ezzel a hellenisztikus világ megszületése - természetesen nem csupán Egyiptomot érintette, és nem csak a Nílus-völgy kultúráját határozta meg a következő századokban. Ahol a görög-makedón vezérek meg tudtak maradni a trónon, ott általában mindenütt jelentős görögmakedón elem épült be az ország népességébe. Mivel a kiépülő hellenisztikus királyságokban görögök és makedónok alkották a hatalmi apparátus magját, de kereskedő-