Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - HASZNOS ANDREA: A koptság

IdL gondolat vándordíján ként, művészként, kézművesként is szolgálták az államot, illetve honfitársaik igényeit, így - érthető módon - a görög nyelv, kultúra, szellemiség és művészet elterjedt és hatott Egyiptomon és Elő-Ázsián át a Közép-Keletig, az egész egykori alexandroszi birodalom területén. Mivel azonban a görög kultúra - a művészetek éppúgy, mint a nyelv - szükségképpen kölcsönhatásba lépett az adott terület kultúrájával, a hellénizmusra görög, kis-ázsiai és egyiptomi művelődési elemek összeolvadása jellemző; a görög nyelvnek pedig (további) helyi változatai alakultak ki, hiszen a különböző területek különböző nyelveivel hosszas együttélés és kölcsönhatás kezdődött. A római hódítással azután Egyiptom politikai függetlensége teljesen megszűnt (Kr. e. 30), a kultúra és a művészetek terén pedig továbbra is az egyiptomi és a görög (majd görög-római) elemek keveredése, kettőssége maradt jellemző; ebben a művészettörténeti háttérben született meg a kopt művészet, amely a Kr. u. 3. századtól az arab hódításig (7. század) Egyiptom, az arab hódítás után pedig az egyiptomi keresztények művészete lett.

3 A kopt művészet különböző korszakai: a későantik kor (a Kr. u. 3. századtól 451-ig), a korai bizánci kor (451-től a 7. század végéig), majd az arab hódítás utáni korszak.

4 Nyelvi szempontból újabb meghatározását kell adnunk a kopt szónak: a kopt nyelv az óegyiptomi nyelv egyenes folytatása, annak utolsó nyelvfázisa. Alapvető változás a korábbi nyelvfázisokhoz képest az íráskép, hiszen a - körülbelül a Kr. u. 3. századra megszülető - kopt átveszi a görög ábécé betűit, ezeknek capitalis formáját alkalmazza az egyiptomi nyelv leírására, a görögben nem létező hangok rögzítésére pedig (úgymint /J/, a különböző /h/ hangok, /ti/, /tj7, /d

3

/, valamint a görög mellett egy hazai /ff) démotikus (lásd alább) jeleket alkalmaz. A kopt előtti nyelvfázisokban képszerű jeleket alkalmazó mássalhangzóírást használtak, magánhangzókat tehát írásban nem jelenítettek meg. Ezért az egyiptomi nyelv több mint négyezer éves történetében a kopt nyelvfázis az első, amelyben a leírt és a kiejtett szó megegyezik,

5 hiszen a görög ábécé magánhangzókat is tartalmaz. S mivel tudjuk, hogy a kopt nyelv az óegyiptominak egyenes folytatása, általa megismerhetővé válik a korábban csak mássalhangzóikról ismert szavak vokalizációja, kiejtése. Az egyiptomi nyelv kopt előtti nyelvfázisaiban egyébként többféle írásformát használtak. A hieroglif írás mellett, amelyet leginkább templomfalakon és egyéb látványos felületeken alkalmaztak, írtak úgynevezett kurzív hieroglifákat is, amely írásforma az előbbinek egy kevésbé kidolgozott, „folyóírásszerű" változata; a hieratikus írásformában szintén a hieroglif jelek kevésbé kidolgozott, egyszerűbb változatát látjuk, amelyet papiruszokon és osztrakonokon alkalmaztak, és a mindennapokban használtak. Jóval későbbi fejlemény a démotikus írás, amely már szinte a felismerhetetlenségig egyszerűsíti a hieroglifákat, és nemcsak írásmódot, de újabb nyelvfázist is jelent. Ezért míg a két előbbi ugyanazon nyelv különböző írásformáinak tekinthető, addig az utóbbi esetében démotikus nyelvről szokás beszélni.

6 Lássuk, milyen korszakai vannak az óegyiptomi nyelvnek:

7 1. Óegyiptomi nyelvfázis, amelyet az Obirodalomból (Kr. e. 2635-2155) származó nyelvemlékek képviselnek. 2. Klasszikus egyiptomi, amelyet a Középbirodalomban (Kr. e. 2040-1785), a Második átmeneti korban (Kne. 1785-1552) és az Újbirodalom (Kr. e. 1552-1070) első