Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.
Seminarium Ecclesiae - KAMARÁS ISTVÁN: A felekezeti identitás a vallásszociológus szemével
érintett vallásokat és felekezeteket - a pragmatikus ügyekben harcostársakat - híveik jelentős része korántsem tekinti egyenlőknek, igazi édestestvéreknek: ugyanis a különbségtétel nélkül nem működne „rendesen" vallási, felekezeti identitásuk. A református és evangélikus egyház minden időben katolikusnak tartotta magát, ugyanúgy, mint a rómaiak és a keletiek. Manapság már a teológiailag kevéssé képzett protestáns hívek is egyre gyakrabban hangoztatják - a rómaiakkal „párbeszélve" -, hogy ők is katolikusok (vagyis egyetemesek), egy részük azonban világosan érzékelteti: náluk nem afféle pápista, babonás és máriás, hanem „a szó eredeti értelmében vett" katolikusságról van szó. Hitelvi vagy kulturális identitás? A vallási, felekezeti identitásról szólva tudatosítanunk kell, hogy miről is beszélünk pontosan: hitelvekkel, érzésvilággal, habitussal (akár tomista erkölcsfilozófiai, akár bourdieu-i szociológiai értelemben 17 használva a kifejezést), kultúrával, értékrenddel, szokásokkal leírható életmódról, vagy egymással azonosságot, vagy legalábbis szolidaritást vállalók közösségéről? Ha pedig - például szociológusként, kultúrantropológusként - nem akarjuk az egyes összetevőket egymás alá-fölé helyezni, nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is megvizsgálni, hogy az általunk kutatott vallási csoport vagy személy attitűd- és identitásrendszerében mely dimenziók találhatók meg, s közülük melyik az uralkodó - ha ugyan van ilyen. Természetesen legalább ilyen fontos kérdés az is, hogyan kapcsolódnak egymáshoz identitásunk egyes dimenziói, mely attitűdjeink és nézeteink vonzzák, melyek taszítják egymást. Egyesek azt állítják (saját példájuk, szűkebb körű ismereteik és előítéleteik alapján), hogy a kereszténység csak konzervatív-kereszténydemokrata politikai irányultsággal járhat együtt, mások viszont azt vallják, hogy az egyaránt keresztény gyökerű konzervativizmus, szociáldemokrácia és liberalizmus egyaránt ötvöződhet a keresztény irányultsággal. Tapasztalhatjuk, hogy a vallási fundamentalizmus - amelyet nem normatív, hanem leíró fogalomként használok, és semmiképpen sem szánom negatív minősítésnek - nemcsak a liberalizmust, hanem a demokratizmust sem szívleli, sőt még a művészi alkotásokat is erősen cenzúrázza. A legtöbb esetben azonban sokkal árnyaltabb és szövevényesebb képet alkotnak attitűd- és identitásrendszereink. Például azok a Jehova-tanúk, akik a biológiai evolúció tagadásával és a bibliai hermeneutika mellőzésével kiiktatni lászanak világképükből a tudományt, a vér nélküli sebészet vallási alapon történő anyagi és erkölcsi támogatásával nagyban előrelendítették a gyógyászatot. A Krisna-hívők hűségesen ragaszkodnak antievolucionista világképükhöz, de komolyan törekednek a védikus és a mai európai világlátás párbeszédére. 18 Az pedig világtörténelmi léptékben sem közömbös, hogy a gyakran fundamentalistaként aposztrofált iráni iszlám forradalom a demokratizmus bizonyos elemeit is kiépítette országában. 19 Négy vallás (keresztény, vaisnava, buddhista, Jehova-tanú) és kilenc felekezet (katolikus, református, evangélikus, baptista, adventista, pünkösdi, metodista, ISKCONtag és Magyar Brahmana Misszió-tag krisnások) hívei körében végeztem kutatást. 20
