Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KISS MELINDA: Síremlékek Sopronban

1674-ben a jezsuiták elvették az evangélikus egyháztól a Szent György-templomot, ahonnan kidobálták a protestáns sírköveket; hasonlóan távolítottak el később a Szent Mihály-templomból is 12 epitáfiumot. Az 1676-os nagy tűzvész után a Szent György utcában egymás után sorakoztak fel a jezsuiták épületei: az iskola, a templom, a rendház, a házfőnökség és az internátus. A Szent Mihály-templom elvétele után az itteni sírkertet sem használhatták tovább az evangélikusok. Új cinteremnek a magyar iskola mögötti kertet választották, ahova 1674 tavaszától kezdtek temetkezni.

11 Az itteni temetőből fennmaradt és gyűjteményünkbe került síremlékek hűen tükrözik vissza a fent leírt vallási, társadalmi viszonyokat. Egy korábbi gondolatmenethez kapcsolódva először a menekült nemesek síremlékei közül emelünk ki néhányat. Geymann báróné (TI682) és Preinberg Éva Mária (f 1681) osztrák főúri családok Sopronba költözött tagjai voltak: reprezentatív síremlékeik a Szent Mihály-temető korábban bemutatott darabjainak közvetlen formai leszármazottai (5. kép). A Geymann-sírkő oldalkeretének gyümölcscsokros, fülkagylós indadíszei toszkán fejezetes félpilléreken helyezkednek el. A lezáró egyenes párkány felett egy ovális mezőt erősen kitekeredő porcos voluta és függesztett gyümölcscsokrok határolnak. A lábazat kétoldalt kiugró mezőiben koponyára helyezett szárnyas homokóra látható (II. melléklet). Preinberg Éva Mária sírlapját kétoldalt tojásléces díszű jón pilaszter határolja, amelynek előlapján drapéria függ hatalmas gyümölcscsokorral. A lábazat lekopott pillértalpain és a lezáró egyenes párkány felett megjelenik az akantuszornamentika előzménye, a könnyedén csavarodó indamotívum. Elsősorban a német területeken figyelhető meg, hogy a porc-stílussal párhuzamosan jelentkezik az akantuszlevéldísz, amelyet az Itáliát megjárt északi mesterek honosítanak meg hazájukban. A gyümölcscsokor és a csavarodó indák a legelterjedtebb díszítőelemek voltak az épületplasztikában is, például kapukon, frízeken, zárterkélyek konzolain, szemöldökpárkányokon. A soproni kőfaragás egyik különleges emléke - egyben a késő reneszánsz sírkövek párhuzama - az a szószék, amely a Szent György utca 12. számú ház udvarán, a loggiás emeleti folyosó tengelyében, a falon helyezkedik el (6. kép). Eggenberg hercegné (született Brandenburg-Bayreuth Anna Mária őrgrófnő, porosz hercegnő, 1609-1680), aki szintén hite miatt költözött Sopronba, megvásárolta az említett házat, az udvaron pedig külön királyi engedéllyel nyilvános istentiszteleteket tartott.

12 A szószék 1674 körül készülhetett, miután a gyülekezetet megfosztották templomaitól; ugyanazon kőfaragó kör munkája lehet, mint a korabeli síremlékek, valamint a házak szobrászati díszei. A szószékkosár alul kagyló formában kissé kidomborodik, felette összefűzött, csavarodó indák között gyümölcscsokor látható, két oldalán tekeredő indadísz és fülkagyló helyezkedik el függő gyümölcscsokorral. A város egyazon motívumkincsből táplálkozó szobrászati emlékeit az 1661-ben alakult soproni kőfaragó céh készítette. Korábban a soproni mesterek Bécsújhelyhez tartoztak. A fent említett helytörténeti viszonyok alapján megállapítható, hogy az új céh kezdettől fogva protestáns jellegű volt. A megrendelők kivétel nélkül evangélikusok voltak, a városi tanács pedig olyan rendeletet hozott, amely védte a kőfaragók érdekeit.