Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei

A középrész szerkezetét főhangokra építi (11-19. ütem), amelyek a kvart és szext ambitus között mozognak (11. ütem: d; 13. ütem: e; 15. ütem: f; 16. ütem: e; 17-19. ütem: d). Az egész középrészt átfogó nagy ív alatt további szerkezeti elemek kötik össze a formaszakaszt. Ilyen a 12. ütemben: a' - c"; a 14. ütemben: h' - d", cisz" - e"; a 15. ütem d" - f" emelkedő tercszekvenciája, amely által - mellesleg ismét teljesen a dallamvonal közepén - létrejövő „f" kulminációs hang kettős motivációt nyer. Brahms stílusának sajátja az a mód, ahogyan az első és a középrészt összekapcsolja. A 11-12. ütem egyszerre az első rész lezárása és a középrész kezdete is. Ez a szerkezeti funkció határozza meg a motivikát. Az a-val jelölt hangok sok vonatkozásban kapcsolódnak a kezdő szakaszhoz. Az a az első és a kilencedik ütem megfordítása, míg a ß a „lehasított" zárószekvencia-motívum (6-7. ütem) diminúciójaként is értelmezhető, miközben a középrészt meghatározó szabályszerűség (a') kiindulópontja is. Hasonlóképpen kapcsolja a középrészhez a vele melodikai kontrasztban álló zárószakaszt is, amelynek motivikus anyagát a „pro nobis" (17-19. ütem) megismétlésének variatív továbbfejlesztéséből nyeri. 18. üt. qui pas pro bis 20. r r rr pro no bis 21. pro no bis 22. pro no bis 23. m pro