Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei

a lineáris polifónia és a harmóniai komponensek közötti egyensúlyt is megteremtik. Az első tétel zenei szerkezete kiegyensúlyozottságot, bizonyosságot és nyugalmat sugároz. Ezzel szemben a második tétel fúgatémája erős affektusváltást jelent. A kis elemekből egymásba illesztett, a kromatikához közelítő szekvenciastruktúra a széles ívű diatonikus első tétel után nyomasztóan hat. Az első kontrapunkt kromatikája csak tovább fokozza ezt az érzést. Az első tétellel szemben kialakított affektuskontraszt szerkezetileg is kiépített, amelyet a mindkét tétele esetén alkalmazott kvartlépés köt össze (az első tételben két kvart fel: g -»c; h —>é; a második tételben két kvart le: d —>a; c —>g). Még közvetlenebbül valósul meg a két tétel közötti finom kapcsolat azáltal, hogy Brahms a fúgatéma tercét az első ütemben feloldja, megvalósítva ezzel a dúr-moll kontraszt „elfátyolozását". E feloldás a kromatikus első kontrapunkt kiindulópontja is lesz. A második tételt a tematikus és kromatikus intenzitás sűrűsége jellemzi, olyannyira, hogy például a 37. ütemben a kromatikus skála mind a 12 hangja megszólal, természetesen mindig tonális vonatkozásban. Az 55 ütemet kitevő második tételben a fúgatéma 23-szor szólal meg (ebből 12-szer megfordításban), a kromatikus első kontrapont 9-szer (ebből háromszor megfordításban), ehhez társul egy második kontrapont, amely a témával tart tematikus rokonságot, továbbá számtalan tematikus motívumtöredék. Elsősorban a kontrapunktikus sűrűség, az életrajzi támpontok (Brahms Detmoldban, majd később Bécsben is bemutatta) és az egyes szám első személy hangsúlyozása miatt sokan Bach BWV 2l-es, Ich hatte viel Bekümmernis kantátájával hozzák összefüggésbe ezt a Brahms-motettát. Geistliches Lied, Op. 30. Az Op. 30-as Geistliches Lied az 1856-os év termése, amelyet Brahms Paul Flemming „An Makarien" című ódájára. írt, és amely a Teutsche Poemata kötet talán legszebb verse. A szászországi Paul Flemming Lipcsében a Thomaskantor, Johann Hermann Schein tanítványa volt, így érthető, hogy ő is gazdagította a Luther óta virágzó protestáns énekköltészetet. Legismertebb éneke keletkezése óta (1633) minden evangélikus énekeskönyvben megtalálható: „In allen meinen Taten" (Eltem minden dolgában). Valószínűsíthető, hogy Brahms innen ismerte a költő nevét. Az „An Makarien" megzenésítésében talán az a legcsodálatraméltóbb, ahogyan Brahms a lírai érzékenységet a legszigorúbb kánontechnikával ötvözi. Már az orgonabevezetésben feltűnnek a Brahmsra oly jellemző késleltetések, a „Trauren" (bánkódni, szomorkodni) lefelé lépő bővített kvart hangköze, de a legfeltűnőbb mégiscsak a tétel egészét meghatározó alsó nóna kettős kánon a szoprán/tenor és az alt/basszus között. A motivikus egység megteremtésének érdekében a versszakok közepén Brahms a szólamok teljes azonosulását valósítja meg („sei stille", 14. ütem; „der gibt", 29. ütem; „steh feste", 47. ütem).