Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.
Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei
az azonos E-dúr hangnem mellett a harmóniaszerkezete is messzemenően azonos a Brahms-koráléval, így nagy valószínűséggel mintának tekinthetjük. A harmóniai, metrikai alapérték a negyedről Brahmsnál a nyolcadra vált, és hallhatóvá válnak kvint + oktáv- és kvintpárhuzamok 45 is (3. ütem A/T/B és 8. ütem A/B). A struktúrából adódó lassú tempó egyfelől a romantika Bach-interpretációjára enged következtetni, másfelől formai funkcióját tekintve a korált a rákövetkező Allegro tétel lassú bevezetéseként láttatja. A fúgában a korálhoz kötődő formai megfeleléshez (soronkénti feldolgozás, Stollen - Stollen - Abgesang szerkezet) melodikus és motivikus kapcsolat is társul. A koráidallamhoz való szigorú ragaszkodás azáltal válik lehetségessé, hogy Brahms a tipikus kontraponttechnikák - szűk menet, megfordítás, 46 augmentáció 47 stb. - mellett olyan átvezetés jellegű tematikus munkát is megvalósít, mint a motívumok „lehasítása" vagy szekvenciaként való alkalmazása. Ezen elemek együttes alkalmazása révén a motívumoknak már-már akrobatikus sűrítése jön létre (például a 26. ütemtől). Emellett archaikus modellek is előfordulnak, mint a kanonikusán vezetett kvintlépés-szekvencia (a 15. ütemtől S/B), hoquetus 48 (a 14. ütemtől és a 70. ütemtől) és a fauxbourdonm 49 emlékeztető menetek (a 17. ütemtől). Magának a Tenorsatznak mint egy elmúlt ideológia szimbólumának restaurálására, valamint a cantus firmus technika funkcionalizálására és individualizálására irányuló brahmsi törekvések - a műfajt meghatározó elemek alapvető átalakítása híján - e Brahms-motettában lehetetlennek bizonyultak. A zenei differenciálás megvalósításához a többstrófás korálfeldolgozás (Op. 74/2.) nagyobb teret biztosított Brahms számára. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a zenei differenciálás megvalósításához a többstrófás korálfeldolgozás (Op. 72/2.) nagyobb teret biztosított Brahms számára, mint a koráisoronként fúgáit koráimotetta (Op. 29/1.). Ezt a zeneszerzési módszert tágítja tovább, amikor az általa kipróbált harmadik típushoz, a többtételes Spruchmotette műfajához nyúl. Alkotó periódusának későbbi szakaszában is ezt a formát részesíti majd előnyben. Az Op. 29/2-es Schaffe in mir, Gott, ein rein Herz motetta alapjául választott három versszak az 51. zsoltárból való, amelyben a személyesség erős hangsúlyt kap: „schaffe in mir; gib mir; verwirft mich nicht; nicht von mir; tröste mich; erhalte mich..." A szöveg tartalmát tekintve egy „affektusív" jön létre, amely a bölcsességért és tiszta szívért való könyörgéstől indulva az eltaszítástól való félelmen át a vigasztalásért és örömteli lélekért való könyörgésig jut el, s így hármas tagolásban valósul meg. Brahms a szöveg adta mindkét momentumot kihasználja a komponáláskor. Az expresszív melódiagesztussal a szöveg lejtését jeleníti meg, miközben a formai és a kompozíciós-technikai diszpozíció a tagolást és a tartalmi kifejezést igyekszik megragadni. Az első tétel szoprán/basszus 2-ben megvalósuló augmentációs kánonja nem elsősorban mint mesterségbeli bravúr figyelemreméltó, sokkal inkább a szöveg tartalmával való egybeesése kelt csodálatot. A széles dallamívek hűen fejezik ki mondattani szempontból is a könyörgés gesztusát. A második frázist (undgib...) tovább bővíti ambitusában 50 (szext — »szeptim), harmonizálásban (hármashangzat —>D 7 ) és az alapmozgás alapértékében. A basszus 2 augmentált szólama által tovább fokozódik a szoprán és a basszus kö-
