Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.
Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei
Az első ütemek burdon-basszusa 7 fölött sicilianóban 8 megszólaló F-dúr tercpárhuzamok egyértelműen egy pasztoráltípust 9 hoznak létre. A burdon-basszus 5-6. ütembeli kromatikus 10 váltódomináns 11 feloldása a kezdősor rövidített megismétléséhez vezet, domináns 12 hangnemben. Jelentős változást hoz a „gratia plena, Dominus tecum" szövegrész, amelyet a kürtkvintszerű 13 duktus, a kétütemenkénti szekvenciális 14 mediánsváltás 15 a szubdomináns 16 B-dúrról a váltódomináns G-dúrra, valamint az együtemenkénti szűkmenetben 17 vezetett szólamcsoportok jellemeznek. A kontrasztáló középrészt a mű kezdetének variált visszatérése alkotja. Az így létrejövő első formarész ívformája feltűnő analógiát mutat a mű nagy formájának tagolásával. ütemszám: 22 43 60 92 a a' b a" a" A A B C=A" A'=Coda A formai analógiáknak tartalmi analógiák felelnek meg. Az első formarész középső és szélső tételei, valamint a teljes mű nagy középrésze és szélső tételei hasonló szövegsíkokat, tartalmakat érintenek. b = Gratia plena, Dominus tecum B = Benedicta tu in mulieribus et benedictus fructus ventris tui Jesus a = Ave Maria A = Sancta Maria, ora pro nobis Ahogyan a forma megfelelője a szövegtartalom volt, úgy felel most meg a szövegnek a motivika, a harmonizálás és a szerkesztés. A nagy középrész (B 43. ütem) témafeje a b 11. ütem kürtkvint variációjaként jelentkezik. A szólamcsoportok közötti együtemes imitációs 18 szekvenciastruktúra még jelentősebbé teszi a két szakasz közti összefüggéseket. A középrészkaraktert az erősebb harmóniai mozgás is aláhúzza, ha a szélső formarészek orgonapontjaival 19 vetjük egybe. A nagyforma következő szakasza (C 6092. ütem) formailag kettős jelentést hordoz. Külsőleg, mint a dinamikai fokozás tetőpontja, a darab középpontjának hatását kelti. Ezzel szemben a harmóniai és motivikus összefüggések variált reprízt 20 hoznak létre: azáltal, hogy a középrész domináns paralelljéből 21 (a-moll) visszatér az alaphangnembe, a kezdő motivika megjelenik a zenekarban, és az egész harmóniai folyamat az előző kis középrésszel egyértelmű analógiát képez. Ezt biztosítja a 78. ütemtől a kórus kétütemenkénti szekvenciastruktúrája, a zenekari kíséret hármashangzat-felbontásai, valamint a 10. ütem mediáns kadenciafordulata 22 (F 7 - B - G 7 - C), amelyet azonban másként vezet tovább, mint az első részben. Itt A 7 - F 7 a szubdomináns, B-dúr és a domináns orgonaponton keresztül éri el a 92. ütem tonikai orgonapontját, amely a középszólamokban, a klarinétokban, fagot-
