Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Figyelő - SZENTPÉTERI MÁRTON: Válságok és reformtörekvések (Viskolcz Noémi: Reformációs könyvek)

do i settentrionali per natura inclinati alla libertá licenziosa, onde mai re dominó loro, se non politicamente con poca autoritá, imperoché son assai multiplicabili per la feconditá loro, e li molti non possono ben stringersi, e son fieri per esser nati al freddo, il qual ritiene il calor nativo che non esali fuori con le sue parti sottili, onde restano pieni di sugo e sangue, e li corpi crescono assai, e sono pieni di spiriti, onde fortissimi sono, e inclinati al gusto di Bacco piú che di Venere, e per le fuligini ingenerate son di pensieri interrotti, e per la copia delli spiriti dediti ad ogni licenziositá, sospetti ed ebri con poca gravitá. Onde loro conviene legge assai larga, perché le passioni dell'animo loro sono piú possenti e sfrenarli, che la legge a frenarli, e confídati nella forza non stimano l'autoritä dominante: le quali cose son tutte contrarie a meridionali, e massime a Spagnoli, che sono loro antiscii. Pertanto io dico che la libertá della religione fu da loro abbracciata agevolmente, si per l'inclinazione alla licenza di Bacco, di potere a ogni tempó far convinti e sguazzare e bevere e non curare la legge religiosa che al digiuno li invita; si ancora perché, sendo le passioni loro veementi, si credono non potersi astenere. Onde predicando Lutero e Calvino che l'uomo non ha libertá di fare bene o male, ma che Dio opera in loro il bene e il male, facilmente Ii han creduto, parendo ad essi che non hanno libertá di potere non bevere e bevere, e di servire ecc, si anco per sfrenarsi dalia servitú dei papa e delli prencipi, contro li quali predicö Lutero, ecc. Onde, sotto colore di mantenersi in libertá di coscienza, si mantengono in libertá di signoria, della quale piú si servono che non a essa servono." Campanella, Tommaso: Monarchia di Spagna. In uő: Monarchie d'Espagne et Monarchie de France. Ford. Serge Waldbaum - Nathalie Fabry. Az eredeti olasz szöveget szerk. Germana Ernst. Paris, 1997. 279-280. o. A két idézet a Monarchia di Spagna standard modern kiadásaiból való, az előbbi az 1593 és 1595 között keletkezett korai verzióból (prima stesura giovanile), a második pedig az 1598-ban befejezett bővített változatból (versioné ampia). Érdemes volna megnézni, a Permeiertől ismert Christoph Besold-féle német fordításban hogyan is fest ez a rész. A mű magyar vonatkozásairól lásd Szentpéteri Márton: II Transilvano. Tommaso Campanella és Báthory Zsigmond. In: Allegro con brio. írások Zemplényi Ferenc hatvanadik születésnapjára. Szerk. Bánki Éva - Tóth Tünde. Budapest, 2002. 266-281. o. Uő: II Transilvano. The Image of Zsigmond Báthory in Tommaso Campanella's Political Thought. Bruniana & Campanelliana, 2003/1. 217-225. o. A korábban már idézett Mulsow-tanulmányokon kívül lásd még uő: Handlungsmetaphysik und Kategorienproblem zwischen Campanella und Leibniz. Georg Ritschels „Contemplationes metaphysicae ex natura rerum". In: Verum et Factum. Beiträge zur Geistesgeschichte und Philosophie der Renaissance. Festschrift für Stephan Otto. Ed. Tamara Albertini. Frankfurt, 1993. 151-171. o. Ez az adat már csak azért is fontos, mert Alsted konkrét Campanella-ismereteiről eddig igen keveset tudtunk, egész pontosan csak annyit, hogy tudott a De sensu rerum et mágia megjelenéséről. Márpedig az Error tnunusban Campanella fontos szerephez jut. Vö. Hotson, Howard: Johann Heinrich Alsted, 15881638. Between Renaissance, Reformation and Universal Reform. Oxford - New York, 2000. 119. o. Itt érdemes megjegyeznem, hogy amikor Bisterfeld Isagoge encyclopaedica, seu de primis encyclopediae principiis tractatus vere aureusának (Basel, 1661) British Library-béli ritka példányát olvastam, figyelmes lettem valamire, ami a honi és nemzetközi Bisterfeld-kutatás számára egyaránt igen fontos lehet. Címlapja tanúsága szerint a művet - amely egyébként szinte teljesen azonos az Alphabetum philosophicum első könyvével - egy bizonyos Johannes Mellet szerkesztette. Ennek a Mellétnek olyan művei ismertek, mint a Hanauban 1664-ben megjelent Syndromus irenicus, vagy a John Duryval közösen jegyzett, Frankfurtban 1662-ben megjelent Duraei et Melleti in concordia ecclesiastica inter protestantes ecclesias sollicitanda atque promovenda hucusque synergunton propemticum irenicum, illetve egy ugyancsak Hanauban, 1662-ben megjelent Theosophia naturalis, sive mysterium pietatis ostensum, quo infinita [et] S. S. in Deo perfectio, Unitas [et] Trinitas, simulque operatio, lumine natura demonstratur. Ez utóbbi tétel felettébb izgalmas! Viskolcz Noémi Bisterfeld-bibliográfiájában hivatkozott Michael Halicius hagyatéki listájára, s itt a következőket írta: „A felsoroltak mindegyike kézirat lehetett, s különösen fontos a Mysterium Pietatis Ostensum című tétel feltűnése, mert ez a De uno Deo... Mysterium Pietatis (Leiden, 1639) Bisterfeld által beígért folytatása, mely nyomtatásban soha nem jelent meg. A De uno Deo... Mysterium Pietatist Johann Crell unitárius szerző De uno Deo című műve ellen írta Bisterfeld, és élénk visszhangot váltott ki nyugat-európai tudós körökben. Ennek a könyvnek az előszavában említette Bisterfeld, hogy már készül a folytatással Mysterium Pietatis Ostensum címmel, mely elsősorban Enyedi György cáfolata lett volna. Mindeddig nem volt rá bizonyíték, hogy a mű valóban elkészült." Lásd uő: Johann Heinrich Bisterfeld (1605-1655) Bibliográfia - A Bisterfeldkönyvtár. Budapest-Szeged, 2003. /A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai 6./ 40, 92. o. Nézzük meg újra tüzetesebben a Mellet-munka címét: Theosophia naturalis, sive mysterium pietatis ostensum [!], quo