Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.
Figyelő - SZENTPÉTERI MÁRTON: Válságok és reformtörekvések (Viskolcz Noémi: Reformációs könyvek)
közhelyek sugallják. Alsted a Prodromus religionis triumphantis mottójaként, vagyis az „igaz vallás képeként" (picturaverae religionis) idézett Jakab-levéllel (1,27) úgy határozza meg teológiai műve célját, hogy abból világosan kiderül, az apostol említette „árvák" (orphanos) és „özvegyek" (viduas) egyértelműen a radikális reformáció eltévedtnek vélt híveit jelentik a német tudós értelmezésében: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban." Nem leszámolni akar tehát az antitrinitáriusokkal, hanem visszatéríteni őket a reformáció tőle helyesnek vélt egyetemes útjára - e törekvésében segítette Erdélyben már határozott millenarizmusa, amely közös alapot szolgáltatott az ugyancsak chiliaszta háromságtagadókkal folytatott egyezkedésekre. Továbbá éppen Viskolcz Noémi utalt arra korábban, hogy Bisterfeld De uno Deója is egyedi volt a maga nemében Európában, amennyiben úgy cáfolta az unitárius Johann Cr eil De uno Deóját, hogy ugyanakkor újra is közölte azt szinoptikus módon - ez az oka annak, hogy az unitáriusok ma is számon tartják a Bisterfeld-féle edíciót a Crell-kiadások között. 23 Alstedék millenarista egyetemes tudománya egyébként mind páratlanul gazdag forrásait, mind pedig sokszínű célközönségét illetően is a felekezetfelettiség irányába mutatott, s egyszerre célozta meg az emberiség bölcseleti és spirituális tökéletesedését is a Krisztus második eljövetelét megelőző időkben. 24 S bár a hivatalos egyházpolitika - élén Geleji Katona Istvánnal -, illetve a fejedelmi nyomás egyértelműen a szigorúbb konfesszionalizáció irányába mutatott, Alstedék valójában már egy olyan egyetemes reformációban hittek, amely közvetlen előzménye lehet az ezeréves földi béke megkezdődésének. Mindez nem állhatott távol Permeieréktől sem... Hogy Alsted teológiai értelemben messzemenően elfogadhatónak tartotta az instauratio imaginis Dei ad hominem enciklopédia segítette megvalósítását Erdélyben, arra több fényt vethet a Prodromus religionis triumphantis egy jellemző passzusa, ahol arról szól az enciklopédista, hogy a bűnbeesés során megsérült természetes értelmünk (recta ratio vagy lumen natura) eredeti, paradicsomi képességeit visszanyerhetjük abban az esetben is, ha különleges szellemi adottságokkal rendelkező bölcs emberekkel beszélgetünk, és különösen az iskolákban, ahol a különféle tudományok alaposan kiművelik az emberi elmét, s így értelmünk nagyobb tökéletességre juthat. 25 Alsted itt világosan fogalmaz: a szent történelem (sacra história) harmadik, végső korszakában, azaz a status restitutionisban az adamita bölcsesség tökéletessége kétféleképpen állítható helyre: vagy természetes (naturaliter), vagy természetfeletti (supernaturaliter) módon. Az első végső soron a tökéletes enciklopédiát, a második a „Szentlélektől vezérelt megvilágosodást" (illuminatio Spiritu sancti), s a „krisztusi megváltást" (renovatio hominis) jelenti. A restitutio (másképp: magna vagy generalis reformatio, illetve instauratio) értelmezésekor Alsted itt tehát egyértelműen megkülönbözteti annak filozófiai és teológiai dimenzióját, pontos viszonyuk azonban e helyt - mint ahogy a teljes életműben mindig is jótékony homályban marad. 26 Jó lenne többet tudni arról, vajon a Viskolcz Noémi könyvében bemutatott Perméiért és körét milyen mértékben érdekelhették az Erdélyben Alsted és Bisterfeld képviselte millenarista egyetemes tudomány efféle összefüggései. Ha valakitől, hát Viskolcz Noémitől bízvást várhatunk újabb felfedezéseket ezen a területen. Szentpéteri Márton
