Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - ERDŐ VADIM BÉLA: Az igaz képmás

92 Mors Pilati in: Bugár 2004, 1. 231-233. o. 93 Uo. 231-233. o. 163. jegyz. 94 LChI 8. 543. has.; BBKL 20. 1495-1496. has. 95 BepoHum,Ce. http://www.krugosvet.ru/articles/26/1002671/print.htm. Vö. LChI 8. 543. has. 96 Kovács 2000, 121. o. 97 Jacobus a Voragine: Legenda Aurea. Leipzig, 1890. 233. o. 98 A keresztény művészet lexikona. Szerk. Jutta Seibert. Budapest, 1994. 317. o. Első előfordulása Roger d'Argenteuilnál 1300 körül, vö. Dobschütz 1899, 304*. o. Vö. Belting 2000, 229. o. 99 Veronika a katolikus egyházban a szövőnők és vászonkereskedők, mosónők és fehérnemű-varrónők, újabban pedig a fényképészek védőszentje. A középkorban súlyos sebesülések és vérzések esetén és a jó halál kegyelméért kérték közbenjárását. Vö. LChI 8. 543. has. 100 Érdemes megemlíteni, hogy Veronika története a nyugati látomásirodalomban is előfordul. Anna Katharina Emmerich (1774-1824) fiatalkorától fogva „számtalan képben látta a megváltás egész történetét: az előkészítést az Ószövetségben [...], a Megváltó életét, működését, kínszenvedését és halálát". (Emmerich 1936, 16. o.) 1818-tól Clemens Brentano feljegyezte ezeket, s megszerkesztve több könyvben kiadta. Ezek közül számunkra itt a Das bittere Leiden unseres Herrn Jesu Christi érdekes, amely számos kiadásban, több nyelvre lefordítva is megjelent. Magyarul A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Emmerich Anna Katalin látomásai alapján címmel jelent meg (Budapest, 1936, illetve év nélkül 1990 után). A keresztúton „egy magas termetű, előkelő asszony rohant a menet elé [...]. Szeráfia volt, Siráknak, a templomtanács tagjának felesége, akit e mai cselekedete miatt Veronikának neveznek, a latin-görög vera ikon - valódi kép - szavak alapján." Szeráfia fűszeres borral akarta felüdíteni Jézust. A vállán egy kendő volt. A tömegen és a katonákon áttörve „Jézus elé lépett és térdre hullva felnyújtotta neki a kendőt [...] e szavakkal esedezve: Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam! Jézus bal kezével megfogta a kendőt és tenyerével véres arcára nyomta, aztán balját a kendővel jobbja felé mozdítva, mellyel a kereszt törzsét átfogta, a kendőt két keze közé szorította és köszönő szóval visszaadta." A bort a katonák miatt Szeráfia nem tudta átadni, „visszamenekült a házába". Csak otthon vette észre, hogy a kendőre „Jézus arca borzalmasan, de csodálatos élesen rá volt nyomódva. [...] Ez a kendő finom gyapjúból készült, háromszor olyan hosszú volt, mint széles. [...] Ez a kendő Jézus képével ezentúl mindig Veronika ágya felett lógott. Halála után a szentasszonyok révén Jézus Anyjához s tőle az apostolok révén az egyházhoz került." A látomás további részéből megismerjük Szeráfia-Veronika életének más eseményeit is. Megtudjuk, hogy „jeruzsálemi születésű volt, nagynénje Keresztelő Jánosnak, mert atyja Zakariás fivérének fia volt. [...] Rokona volt az agg Simeonnak is..." Mintegy öt évvel volt idősebb Máriánál, Jézus halálának idején „bizonyára túl van az ötvenen". Későn ment férjhez; sokat szenvedett mellette, mivel férje, Sirák eleinte „nagy ellenszenvvel viseltetett Jézus iránt". Később azonban Arimátiai József és Nikodemus hatására Jézus mellé állt. - Az idézett részletek: Emmerich 1936, 152-154. o. 101 BoöpoB 1995, 195. o. 102 CeMeHOBa 2005. 103 Ez a népszerű értelmezés már a 13. század elején ismert volt: Walesi Geraldus említi, hogy „egyesek szerint Veronica szójáték formájában annyit tesz: »igazi kép«, avagy »valodi kép«". Walesi Geraldus: Speculum Ecclesiae (1215 körül). In: Belting 2000, 578. o. - Geraldus szerint egyébként a kép úgy keletkezett, hogy egyszer, amikor Krisztus éppen a templomba ment, Veronika felemelte köpenyét, és Jézus arcához érintette. A köpenyen ott maradt az arc lenyomata. Vö. Belting 2000, 578. o. Vö. Rothemund, Herbert J.: Das ostkirchliche Christusbild. Theologie, Kult, Kunstgeschichte. München, 1965. 18. o. 104 „Vannak képeink az Úr arcáról, mint a Veronika, amelyet, mint mondják, egy bizonyos Veronika, egy ismeretlen asszony hozott Rómába. Ősi írásokból jól tudjuk azonban, hogy valójában Márta [...] volt az, aki az Úr köntösét megérintve meggyógyult tizenkét évig tartó vérfolyásából [...] a Szent Péterben, a bejárattól jobbra őrzik." Tilbury Gervasius: Otia Imperialia (1210 körül). In: Belting 2000, 578. o. Gervasiusról: LexMA 4. 1361. has. 105 LThK 2. 217. has. Makarioszról: BBKL V. 596-597. has. 106 LThK 10. 728. has. Vö. Kovács 2000, 120-121. o. 107 Phillips 1876, 7. o. Ford. Ódry Ágnes. - Végül Abgár király levelet ír a császárnak, amelyben arra kéri, hogy büntesse meg Krisztus kivégzőit; a császár pedig válaszában hajlandóságot mutat arra, hogy teljesítse a kérést. Phillips 1876, 36-37. o.