Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - ERDŐ VADIM BÉLA: Az igaz képmás

52 560-570 között piacenzai polgárok csoportja a Szentföldre zarándokolt. Védőszentjüknek Remete Szent Antalt választották. Az útibeszámoló tévedésből ezt az Antalt mint az útitársaság egyik tagját tünteti fel szerzőként, így terjedt el a középkorban Antoninus Placentinus neve. LexMA 1. 728-729. has. 53 Dobschütz 1899, 61-64. o. - „In Memphis fűit templum quod est modo ecclesia, cujus una porta se clausit ante Dominum nostrum, quando beata Maria cum ipso fugit in Aegyptum; et adhuc non potest aperiri. Ibi vidimus pallium lineum in quo dicunt illum tempore illo transisse, et idcirco ibi ejus remansisse vestigia quae imago ibi singulis temporibus adoratur, et nos adoravimus, et propter splendorem non potuimus in eam intendere, quia quantum in ipsam intendis, immutatur in oculis tuis." Dobschütz 1899, 135*. o. 54 „Aztán lementek Memphisbe, ahol látták a Fáraót is, és még három évig Egyiptomban maradtak..." A Megváltó gyermekségének arab evangéliuma 25. In: Csodás evangéliumok. Budapest, 1996. 34. o. 55 Abgár története: Euszébiosz Egyháztörténete, I. 13. 56 Euszébiosz Egyháztörténete, I. 13, 2-3. - Jézus válasza nem mutat semmiféle levélformát, ennek ellenére Euszébiosz egyértelműen saját kezűleg írottnak, nem pedig egy szóbeli üzenet későbbi lejegyzésének nevezi. 57 „Mindezekről írásos tanúbizonyságot is találsz, mely az akkori királyi város, Edessza levéltárából származik, [...a leveleket] a levéltárból szereztem, és szír nyelvből szó szerint így fordítottam le." - Ez annyit mindenesetre bizonyít, hogy a királyi levéltárban a 4. század első felében őriztek Krisztusnak tulajdonított leveleket. Euszébiosz Egyháztörténete, I. 13, 5. 58 Euszébiosz Egyháztörténete, I. 13, 11. - Ez a rész a kutatások mai állása szerint 312-ben készült. 59 Dobschütz 1899, 130. o. 60 Phillips 1876. 61 Mt 4,24. 62 Chadwick, Henry: A korai egyház. Budapest, 2003. 57. o. 63 Phillips 1876, 3-4. o. 64 Doctrina Addai, 4,20-5,4 in: Bugár 2004, 1. 233. o. 65 Keletkezésének időpontja vitatott. Dobschütz közvetlenül 544 utánra teszi, Drijvers legalább a 7. századra. Vö. Kovács 2000, 114. o. 4. jegyz. 66 Acta Thaddaei, 3. Dobschütz 1899, 182*. o. 67 Kovács 2000, 114. o. 68 Evagriosz Szkholasztikosz: História ecclesiastica, IV. 27. In: Bugár 2004, 2. 16-17. o. 69 Egeria: Itinerarium c. 19, 19. In: Bugár 2004, 1. 185. o. 70 Kovács 2000, 116. o. - A 10. jegyzetben megemlíti, hogy a szakértők között vita van a képmás Evagriosz által leírt előkerüléséről. S. Runciman például hitelesnek fogadja el Evagriosz leírását, H. J. W. Drijvers viszont úgy véli, hogy ez a rész nem eredeti, hanem konstantinápolyi képvédő köröktől származó későbbi, de 787 előtti betoldás. 71 Kovács 2000, 118. o. 72 Ránk maradt egy Sínai-triptichon néven ismert ikon két része, amelynek egyik részletén Abgár király átveszi a Krisztus-képmást küldöttjétől. A fennmaradt ikon feltételezhetően a triptichon két oldalsó szárnya volt, ezek a szárnyak felső és alsó részekre vannak felosztva. A bal felső részen Tádé apostol látható, a jobb felsőn Abgár, az alsó részekben pedig két-két szent. A középső rész nem maradt fenn, de feltehetőleg egy Krisztus-arcot ábrázolhatott. Valószínű, hogy abban a korban több, ábrázolás és méretek szempontjából hasonló „képmás" létezhetett, egy ilyen Krisztus-képmást őriznek Genovában. így, ha a genovai Krisztus-arcot behelyettesítjük a Sínai-triptichon hiányzó középső részébe, elképzelhetjük, hogyan nézhetett ki eredetileg az összetett ikon. Abgár szerepében Konstantin Porphürogennétosz jelenik meg a szent kép birtokosaként, ezzel szentesítve a császári hatalmat. Kovács 2000, 119. o. Vö. Belting 2000, 218. o. 73 Kovács 2000, 119. o. 26. jegyz. 74 Érdekes, hogy több ilyen „eredeti" nem kézzel alkotott képmás ereklyét tartanak számon a világban. Ha figyelembe vesszük, hogy a legendák szerint a szent képmás egyik fő jellemzője, hogy érintés útján is képes reprodukálni magát az eredeti kép tulajdonságait megőrizve, akkor ez talán nem is olyan meglepő. 75 Samuelian, Malachias: Bild Jesu Christi. Wien, 1847. 57-59. o.