Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - ERDŐ VADIM BÉLA: Az igaz képmás

haszta

41 atyák szavaival élve - a „szív felmelegedésének" technikája. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a szent életszentsége előtti tisztelgés szándékát is. A legendákat két típusra lehet osztani: az első röviden, a tényekre szorítkozva elbeszéli az adott szent életét; nyelvezete egyszerű. A másik a szent dicsőítését helyezi előtérbe, ennek hangneme emelkedett, nyelve díszes („ékes szófűzés" [nneTeHHe anoBec]). Mindkét típus nagy tiszteletnek örvend. Az egyszerűbb forma a hajnali istentisztelet részét képezi, és így helyet kap a szertartási könyvekben (Szbornyikokban, Torzsesztvennyikokban) is.

42 „A legenda előképe (ikonja) maga az evangélium. Már Lukács apostolnál István diakónus, az első keresztény vértanú történetének leírásában is megfigyelhetők bizonyos szerkezeti és formai sajátosságok, melyek az evangéliumokat idézik. Ebben a megvilágításban tehát a legenda isteni, illetve apostoli eredetű."

43 Az egyházi művészet egyéb műfajaival is szoros kapcsolatban áll a legenda. Az ikonok szegélyképein megjelennek az egyes epizódok. „Azokkal ellentétben azonban a legenda a valós élet valóságos helyzeteiben, konkrét térbeli mozgások és az időbeli egymásutániság bonyolult viszonyrendszerében kénytelen ábrázolni az örökkévalóság egy szilánkját, a szent lelki arcát."

44 Az egyes szentek tiszteletére írt egyházi költemények és a szent legendája között néha szó szerinti egyezések vannak. A prédikációk is megemlítik a szentek legendáit, a legendában pedig gyakran találhatunk az egyházatyák és a szentek írásaiból kölcsönzött részeket. „Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legenda kivételes műfaj, mivel nemcsak elméleti tudást ad (tanítás, prédikáció), hanem a gyakorlati megvalósításra vonatkozó konkrét útmutatásokat is közöl olvasójával. Gyakorlatban mutatja be a szentség elérésének útját, amely minden keresztény előtt nyitva áll. A legenda bemutatja az emberre leselkedő veszélyeket és az azok leküzdéséhez nélkülözhetetlen eszközöket is. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a szentség elérésének csak néhány, a legendákban meghatározott útja lenne. Amiképp nincs két egyforma ember a földön, úgy nincs két egyforma lélek, vagy egyforma lelki arc sem."

45 A keleti hagyomány legendái „A VI. század második feléből származó bizánci történeti források több Akheiropoiéton [...] megjelenéséről tudósítottak, amelyek állítólag Krisztus saját maga által kendőbe nyomott arcmásai voltak, s különböző legendák tapadtak hozzájuk."

46 Dobschütz ismertet egy „nem kézzel alkotott" Krisztus-képet, amelyet 574-ben Kamulianából vittek át Konstantinápolyba. A képmás keletkezéséről pedig két legendaváltozatot közöl.

47 A régebbi változat szerint Hypatia, a Kamuliana nevű városkában élő pogány asszony nem akart hinni Krisztusban, mivel nem láthatta őt. Kertjének kútjában egyszer egy vászonra festett Krisztus-képet talált, amely teljesen száraz volt, amikor kiemelte a Kamuliana