Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - ERDŐ VADIM BÉLA: Az igaz képmás

ERDO VADIM BELA Az igaz képmás A „nem kézzel alkotott" ikon és irodalmi forrásai Láttam az Urat! (Jn 20,18) Az ember ősidőktől fogva szüntelenül arra vágyik, hogy közvetlen kapcsolatban lehessen Istennel, hogy élete középpontjába állítsa s végül színről színre láthassa őt. A keresztény hit szerint maga Isten valósította meg ezt a közösséget: „az Ige megtestesült és közöttünk lakozott", hogy megválthasson és az isteni szeretet közösségébe hívjon meg bennünket. E páratlan esemény különleges tanúságtevői a keleti kereszténység számára az ikonok és a hozzájuk fűződő legendák.* Az ikon A görög eikón szó jelentése: kép, képmás. A bizánci keresztény művészet kialakulása idején e kifejezés a Megváltó, az Istenszülő, a szentek, az angyalok és a szentírási történetek ábrázolásait jelölte, a kiviteltől (szobor, falfestény, táblakép) és a technikától függetlenül. Ma az ikon szó elsősorban a keleti egyházban használatos táblaképet jelenti. Az ortodox egyház bizonyos különbséget tesz a falkép és a fatáblára festett ikon között: „a falfestmény vagy a mozaik nem önálló tárgy, hanem egységet alkot a fallal, része a templom architektúrájának, míg az ikon, amelyet fatáblára festettek, önálló alkotás. Ugyanakkor a két dolog értelme és jelentősége lényegében mégis ugyanaz. Pusztán használatukat és rendeltetésüket illetően látunk különbséget közöttük."

1 Az ortodoxia számára a kép, az ikon Isten megismerésének elfogadott eszköze, az Istennel való kapcsolat lehetősége, egyben az igazság megvallása, vagyis hitvallás. Leonyid Uszpenszkij az ikonteológiát bemutatva azt írja, hogy az ókori egyházban voltak ugyan olyan irányzatok, amelyek elutasították a képeket, de elterjedtebb volt az a vélekedés, amely elfogadta őket. „Az egyháznak e fő iránya jut kifejezésre az egyházi hagyományban is, amely szerint a Megváltóról és az Istenszülőről (akinek az ikonjai pünkösd után keletkeztek) már életükben készült ikon. Ez a hagyomány arról tanúskodik, hogy az egyháznak kezdetektől fogva világos elképzelése volt az ikon értelméről és jelentőségéről, továbbá, hogy az egyház viszonya a képhez nem változik, s hogy ez a viszony egyszersmind az egyháznak Isten megtestesüléséről szóló tanításából következik. E tanítás szerint a kép magának a kereszténységnek lényegi sajátossága, hiszen * E tanulmány, bár sok szempontból a keleti kereszténység egészét érinti, elsősorban az orosz ortodoxia teológiáját, ikonfelfogását állítja előtérbe. - A szerk. ixa