Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et auctoritas

Voltak ugyan a művelt keresztények között, akik már jóval korábban pozitívan értékelték a római államot, mint például Órigenész. Szerinte az isteni gondviselés jóvoltából a birodalomnak komoly szerepe van a kereszténység terjedésében. Tertullianus - és még sokan mások - kötelességüknek tartották, hogy a császárok üdvéért (pro salute imperatorum) imádkozzanak. A keresztények többségét azonban a műveletlen s ezért neofiták módjára fanatikusabb és fanatizálhatóbb réteg adta. A legtöbb esetben ezzel a réteggel volt baj. A 3. században több ízben is volt pozitív kapcsolat keresztény személyiségek és a császár vagy a császári ház tagjai között. Baus 1973, 81. o. 337-ben, halálos ágyán vette fel a keresztségét egy ariánus püspök kezéből. Baus 1973, 83. o. Először az egyházra bízta az ügy elintézését, majd zsinatot hívott össze. Mivel a donatisták fellebbezést nyújtottak be hozzá, a kivizsgálással a világi hatóságot bízta meg. A vizsgálat eredménye alapján a császár a donatisták ellen döntött, ők azonban ellenszegültek. Ez azonban már a birodalom ügyévé tette az eredetileg egyházi fegyelmi kérdést, hiszen felségsértéssé, lázadássá vált. Konstantin fegyveres erővel lépett fel ellenük, de miután a nyugalmat biztosítani tudta, engedékeny lett irántuk. Vö. Baus 1962, 464-468. o. 353-ban az arelatumi (Arles), majd 359-ben az ariminiumi (Rimini) zsinaton II. Constantius császár elérte, hogy a résztvevők „vagy csábító rábeszélés, vagy - még igazabban szólva - világi hatalom nyomására" (aut persuasione aliqua, aut, quod verius est, saecularis potentiae auctoritate coacti) ariánus jellegű hitvallást fogadjanak el. (Epistola Liberii urbis Romae episcopi ad universos orientis othodoxos episcopos. III. PL CD-ROM 8. vol. 1385A. Lásd még: Liberius pápa levele a makedoniánus püspökökhöz. In: Szókratész Egyháztörténete. IV. 12. Ford. Baán István. Budapest, 1984. 285. o.) Amikor néhány évvel később Jovinianus császár a katolikusoknak (itt nem a mai értelemben használom a szót, hanem ókori jelentésében) kedvezett, több, Ariminiumban az ariánus hitvallást aláíró püspök az új uralkodó véleményéhez csatlakozott. Másfél évtizeddel ezután a harciasan és kíméletlenül arianizmusellenes, kérlelhetetlenségével szakadást is okozó Lucifer Calaritanus püspök párthívei egy Theodosiushoz szóló beadványukban fel is teszik a kérdést: „Hol marad a Krisztusba vetett hit és a neki kijáró hódolat, ha akadnak püspökök, akik a földi császár kedvéért ma katolikusból eretnekek lesznek, holnap pedig eretnekekből újra katolikusok?" (Németül idézi Rahner 1961, 94. o.) Ez ugyan elég olcsó gúnyolódás - kommentálja H. Rahner -, de mégis van valami igazságtartalma: az a felismerés, hogy az egyház minden győzelme egyedül Krisztus kegyelmén alapszik. Lucifer Calaritanus engesztelhetetlen fanatizmusa ugyan nem követendő példa, de amint Hieronymus is elismeri, „csodálatraméltóan szilárd és a vértanúságra kész lelkületű" (mirae constantiae et praeparati animi ad martyrium) férfiú volt. (Hieronymus: De viris illustribus. 95. PL CD-ROM 23. vol. 0697A.) Minden hibája ellenére kitűnően ráérzett az államegyházi rendszer problémájára. 355-ben a milánói zsinaton kijelentette: „Amit én akarok, az egyházi törvényként is érvényes." Idézi Baus 1973, 85. o. Szókratész Egyháztörténete. V. 2. Ford. Baán István. Budapest, 1984. 327. o. Szókratész Egyháztörténete. V. 6. Ford. Baán István. Budapest, 1984. 330. o. „Imppp. Gratianus, Valentinianus et Theodosius AAA. Edictum ad Populum urbis Constantinopolitanae. Cunctos populos, quos clementiae nostrae regit temperamentum, in tali volumus religione versari, quam divinum Petrum apostolum tradidisse Romanis religio usque ad nunc ab ipso insinuata deciarat, quamque pontificem Damasum sequi claret et Petrum Alexandriae episcopum, virum apostolicae sanctitatis; hoc est ut secundum apostolicam disciplinam evangelicamque doctrinam Patris et Filii et Spiritus sancti unam deitatem sub parili majestate et sub pia trinitate credamus. § 1. Hanc legem sequentes Christianorum catholicorum nomen jubemus amplecti, reliquos vero dementes vesanosque judicantes haeretici dogmatis infamiam sustinere, nec conciliabula eorum ecclesiarum nomen accipere, divina primum vindicta, post etiam motus nostri, quem ex coelesti arbitrio sumpserimus, ultione plectendos. Dat. III Kai. Mart. Thessalonica, Gratiano A. V, et Theodosio A. I, Coss." Cod. Theod. 16,1,2. (Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok ediktuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú