Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Figyelő - GÁSPÁR DOROTTYA: Ismét Augustinus (SergeLancel: Szent Ágoston)

mé válik annak a számára, aki elfogadja, és pokoli gyötrelemmé annak, aki visszautasítja. Ha Krisztus szét is rombolta az „általános" poklot, a „személyes" pokol mégis minden egyes ember szabadságának szörnyű lehetősége marad. Az Egyház elítélte az órigenizmust, amely szerint végül az összes ember, sőt még a bukott angyalok is biztosan kiengesztelődnek majd Istennel, nemcsak a természet, hanem a személyek „egyetemes helyreállításában". Ez a fajta bizonyosság ellentmond Krisztus evangéliumokban elhangzó szigorú szavainak. Ámde „katolikus", azaz a Krisztusban újra eggyé vált emberiség „egésze szerinti" öntudatunk mégsem fogadhatja el minden további nélkül, hogy a pokol örök. Keleten szeretettől lángoló lelkek mindmáig imádkoznak a kárhozottakért, sőt az ördögökért is. Gyógyíthatatlan lenne az ellentmondás a szabadság és a szeretet között? Az őrigenészi apokatasztaszisz nem lehet bizonyosság, hanem lelki harcunk célja kell hogy legyen. Az osztatlan Egyház elvetette az egyetemes üdvösséget mint tant, de befogadta mint reménységet és imádságot. A kereszténység utolsó szava nem a pokol, hanem a pokol felett aratott győzelem: ha Isten nem ígéri meg nekünk az egyetemes üdvösséget, ezt azért teszi, mert csak felajánlhatja nekünk, és várhatja tőlünk, a szeretetünktől... Végül, de távolról sem utolsósorban hadd szóljak elismeréssel Baán Istvánnak a szöveget hűen tolmácsoló és ihletett fordításáról, valamint Havasi Agnes gondos és precíz szerkesztéséről. Imrényi Tibor Ismét Augustinus Serge Lancel: Szent Ágoston. (Európa, Budapest, 2004. /Eletek és művek./) Az ember és a mű.

1 E könyv célja nem kevesebb, mint bemutatni az embert: „a fejlődés alig észrevehető irányváltásait éppúgy, mint a nagy fordulatokat, amelyek a... hittételekhez vezettek." Az ember és a mű együtt eleveníti meg a püspököt, „...aki egy bizonyos egyházmegyében... élt és tevékenykedett... amelynek népe gyakran feltűnik leveleiben." Végül pedig megjelenik előttünk Augustinus, akit - tudatosan vagy tudat alatt - „saját világunk szemüvegén át"

2 igyekszünk szemlélni, nehogy megzavarja önmagunkról zengett dicshimnuszunkat. Akiknek azonban többre van szükségük, s az élet nehézségei, gondjai közepette segítségre, útmutatásra vágynak, hogy kudarcaik ellenére megálljanak hitükben, azok akár kézikönyvként is maguk mellett tarthatják e nem mindennapi könyvet.

3 Serge Lancel

4 nevével a magyar olvasó már találkozhatott.

5 A szerző régész, történész és az antik irodalom kiváló ismerője, akinek tudása bármelyik filológusnak és irodalomtörténésznek is tiszteletére válna. A világ szemében hatalmas karriert befutott szaktekintély,

6 valójában azonban szerény ember,

7 aki - épp ezért - a híres rétor, az ünnepelt püspök, a hitvitázó „értelmiségi"

8 személyében tizenöt évszázad távlatából is mindig képes látni az embert. Számunkra ez is fontos.

9