Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.
Rokon irodalmakból - Toomas Paul írásai
A szegénység viszonylagos dolog. Szegény az, akinél a szomszédja gazdagabb. Napjaink jóléti társadalmaiban nem is olyan egyszerű fázni és éhezni. Olyan világban élünk, amelyben a végtelen növekedés hite és a korlátlan vágyak mitológiája uralkodik. A zöldek mozgalma és a környezetkímélő fejlődés népszerűsítése süket fülekre talál. Különben is csak kozmetikai jellegű tanácsokról van szó, mert a kicsit is radikálisabb beavatkozásokat nyomban ökofasizmusnak bélyegzik. Ahhoz, hogy a gazdaság jól működjék, egyre többet kell termelni és fogyasztani. A reklám alapvető célja az elégedetlenség: azzal is, amit épp hogy megvettünk. Amit egyszer megvásároltak, az már haszontalan termék a piacrendszer számára. Folyton újdonságokról lelkendező hírekkel ostromolnak bennünket. A reklám elülteti bennünk azt a kényszerítő érzést, hogy csak akkor juthatunk be az álmok világába, ha vásárolunk. A reklámozók fölkeltik az emberben a félelmet, de magányosságát és bizonytalanságát is kihasználják. Ugyanígy a versengő hajlamát is. Aki habzsolni akar, szinte bizonyos, hogy mélyen elégedetlen önmagával és az életével. A magányos és bizonytalan ember a legjobb vásárló. Az örökifjú - szép és boldog - férfiakat és nőket mutató képek az elesettség érzését keltik a nézőben, s nyomban azt szuggerálják: fogyaszd, amit ők, akkor majd jobban érzed magad! Iivi Masso mondja, hogy az abnormálisan magas és sovány lányokról készült mérhetetlen mennyiségű kép, amelyek a kereskedelmi zsargonban arról győzködik az embert, hogy őrizze meg fiatalságát, s ráncait tekintse betegségnek, minden nőben rossz közérzetet keltenek. Nem véletlenül: minél öregebbnek, kövérebbnek és csúnyábbnak érzi magát egy nő, annál nagyobb a kozmetikai, a diéta- és a plasztikai sebészipar nyeresége. Figyelemre méltó, hogy Freud sohasem használja az „öröm" szót. Beszél az élvezetről (Genuß), de nem az örömről (Freude). A hegymászás hallatlan fáradság, a szó köznapi értelmében egyáltalán nem élvezet. Van azonban egy mélyebb öröm, amelyet akkor élünk át, amikor feljutunk a csúcsra. S itt van a különbség: a köznapi élvezet nem tud a megelőző erőfeszítésről, a nehéz munkáról. A mulatságért és élvezetért is fizetni kell, csakhogy később. Drága árat. A nehézségek folytonos kikerülése elegyengetett földdé változtatja az emberi élet magaslatait és mélységeit, ahol így hegyek és völgyek helyett csak alig észrevehető halmok emelkednek, fény és árnyék helyett mindenütt egyenletes szürkeség honol. Az idő múlásával elvész az érzések ereje. Új, izgató élmények eléréséhez egyre hatásosabb serkentőket kell használni. Minél izgatóbbak az élmények, annál gyorsabban múlnak el. így tapasztalják az alkoholisták, a kábítószeresek és minden más szenvedélybetegség rabjai. Észtország volt oktatási minisztere így elmélkedik: „Oktatásügyünk lezüllesztése akkor kezdődik, mikor a gyerek nem tanulja meg első kötelességét, a bili használatát." Igaza van, egyre kisebb a becsülete az önfegyelem-növelő viselkedési normáknak, s ez a folyamat az élet kényelmesebbé válásának része. Bontakozó jóléti társadalmunk gyermekei egész évben friss gyümölcsöt ehetnek (ha nem allergiásak a tartósító anyagokra) . Semmire se kell várni, minden nyomban elérhető. Instant satisfaction.
