Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: A Basilica Constantiniana

tinus fejezte be. Förtsch 1997, 470-471. o. A tévedések elkerülése végett azonban megjegyzem, hogy nem foglalkozom Constantinusnak azokkal az építkezéseivel, amelyek bizonyíthatóan „pogány" célokat szolgáltak. 16 Nash 1976, 1-21. o. A 3. oldalon azt írja, hogy a Caelius keleti részét hívták „Lateranus"-nak. A név a Domus Lateraniból jön. Ez egy épületegyüttes volt, amely az 1. század közepétől a 4. század végéig az egész környéket uralta nagyságával és pompájával. A iuxta aedes Laterani a szomszédságában található épületekre vonatkozik. 17 Lorenz 2000, 117. o. 18 Heinrich Drerup: Architektur als Symbol. Zur zeitgenössischen Bewertung der römischen Architektur. Gymnasium, 73 (1996), 196. o.: „Griechische Bauten sind gestalthafte und gestaltete Dinge dieser Welt - römische Architektur führt hinaus in die Transzendenz." A cikk a 181-196. oldalakon elemzi a cloaca maxima, valamint a vízvezetékek, hidak, utak, színházak építésének jelentését. Ugyancsak épületek, nevezetesen a koncentrikus épületek (színházak stb.) szimbolikájáról ír Hemming Windfeld-Hansen: Die Grundrißdispositionen der griechischen und römischen Theater bei Vitruvius und geometrische Konstruktionsregeln für antike und altchristliche Zentralbauten. Boreas, 23/24 (2000-2001), 133-162. o. 19 Egy másik cikk példával is bemutatja, miként vezet a római építészet a transzcendenciába. Doris Gruben - Gottfried Gruben: Die Türe des Pantheon. Römische Mitteilungen, 104 (1997), 3-74. o. A kapukról a következőket írják (5. o.): „...működését tekintve határ a kint és a bent között, szerkezetét tekintve mozgatott »Machina«, szemantikailag belépés a szakrális területre, amely a Nagyot és a művészi tökélyt teremti..., a kapu szimbolikusan az igazság fényére vezet." Megemlítem még, hogy a cikk szerzői Heinrich Drerupnak az előző jegyzetben idézett mondatát választották mottóul. 20 Langlotz-Deichmann 1950, 1232. o. Itt idézi Vitruv. VI, 3, 8 részt: oecus aegyptius. 21 Nielsen 1997, 474. o.: „Vorhalle?" (előcsarnok) 22 Langlotz-Deichmann 1950, 1232. o. 23 Az általam felsorolt bazilikákon kívül továbbiakról is részletes ismertetés olvasható Reinhard Förtsch tollából. Förtsch 1997, 470-474. o.: B. Constantinians - B. Nova, B. Maxentii. 24 Langlotz-Deichmann 1950, 1242. o. E szempontból kiemeli a lambésziszi szentélyt, Sp. 1240. 25 Langlotz-Deichmann 1950, 1247. o.: Rendeltetésüket a bennük talált fogadalmi feliratokból lehet ismerni. E feliratokon olvashatóak azok az istennevek, akiknek a fogadalmat teszik. 26 Kerényi Károly: A római Porta Maggiore mellett fölfedezett antik bazilika jelentőségéhez. In: Halhatatlanság, 16-25. o. 27 Ez is azt bizonyítja, hogy nem lehet minden bazilikális elrendezésű épület keresztény. 28 Isidorus Hispalensis Episcopi: Etymologiarum sive originum libri XX. XV, 4, 11. Wallace Martin Lindsay Oxonii, 1911. Vol II. 29 Henry George Liddell - Robert Scott: A Greek-English Lexicon with a revised Supplement. Sir H. Stuart Jones - R. McKenzie. Oxford, 1996. 309. o.: a szó jelentése királyság, uralom. 30 Hans Biedermann: Szimbólumlexikon. Budapest, 1996. 34. o.; München, 1989. 40-41. o. 31 Plat. Tim. 25a, c, d; Krit. 115c, d; 116a (királyi palota leírása); 116d (Poszeidón temploma), 118a (Szolóntól származnak az adatok), 119d (a közigazgatás leírása). Itt a kommentárok további részletekre hívják fel a figyelmet, amely részleteket más-más auktorok hagyományoztak ránk. 32 Plat. Tim. 2le, 22a. 33 Plat. Krit. 116a, b, c, d, e, 117a, b, c. 34 Plat. Krit. 119c, d. 35 Ne feledjük, hogy az obeliszkeket is fémmel burkolták: akár egész felületüket, akár csupán a csúcsukat. Karl Jansen-Winkeln: „Obelisk". DNP 8. 2000. 1081-1082. o. 36 Amm. Marc. XVII, 4, 12. (1. köt. 322. o.); Ammianus 127-128. o. 37 Hans Erich Stier: Augustusfriede und römische Klassik. ANRWII/2. 3-54. o. Wolfgang Speyer: Das Verhältnis des Augustus zur Religion. ANRW 11/16. 1777-1805. o. Jean-Francois Oudet: Le Pantheon de Rome á la lumiere de l'equinoxe. In: Readings in Archaeoastronomy. Warsaw, 1992. 25-51. o. Edmund Buchner: Die Sonnenuhr des Augustus. Mainz, 1982. Nachdruck aus R. M. 1976. Idesorolhatók Adamik Tamás Aeneis-cikkei is: Dido alakjának funkciója az Aeneisben. AntTan, 28 (1981), 11-20. o. Az Aeneis VI. énekének szerkezete és funkciója. AntTan, 40 (1996), 99-117. o. Az Aeneis második üzenete. AntTan, 43 (1999), 163-173. o. 38 Szepesy Gyula fordítása 128. o.; Amm. Marc. XVII, 4, 13. (1. köt. 322., 324. o.).