Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - NÉMETH JUDIT: A bárány megöletik...
Luther katolikus ellenfeleinek miseértelmezése Luther kérlelhetetlen kritikája a katolikus hit egyik központi kérdését érintette. Már nem csupán arról volt szó, hogy egyes visszaélések ellen protestál: a szentség lényegéhez nyúlt. Rövid időn belül számos vitapartnere támadt. A reformáció első évtizedeiben még nincs szó a mise szisztematikus, kiforrott teológiájáról sem katolikus, sem pedig protestáns oldalon. Éppen a hitviták indították el azt a folyamatot, amelynek köszönhetően a mise teológiája hivatalos megfogalmazást nyert. A központi kérdés Krisztus áldozatának egyszerisége, hiszen Luther erre hivatkozott, amikor a mise áldozati jellegét elutasította. Hogyan viszonyul a miseáldozat Krisztus keresztáldozatához, vagyis az általa végrehajtott újszövetségi áldozathoz? A Luther korabeli katolikus teológusok nem adnak ugyan egységes választ erre a kérdésre, abban azonban megegyeznek, hogy a misében szentségi áldozat, vagyis az egyetlen áldozat szentségi megjelenítése valósul meg; tehát nincs szó ismételt, véres feláldozásról. 25 A pontosabb látás érdekében azonban külön-külön is bemutatom Luther jelentősebb vitapartnereinek misefelfogását. Thomas Murner 26 ferences szerzetes volt a legelső, aki a mise védelmében vitába szállt Lutherrel. 1520 elején jogi doktorként érkezett vissza Strassburgba, ahol már széles körben elterjedtek a reformátor tanai. Murner kötelességének érezte, hogy fellépjen ellenük: még ugyanabban az évben négy vitairata jelent meg Luther ellen. Most csak az elsővel foglalkozom, mert Murner misefelfogása itt jelenik meg a legteljesebb formában. A Christliche und brüderliche Ermahnung 27 (Keresztényi és testvéri intés) a fent már említett Ein Sermon von dem Neuen Testament, das ist von der heiligen Messe című Luthermű cáfolatául íródott. Hangvétele békülékeny. Előzetes megjegyzésében türelemre inti Luthert: „Ha egy prédikátor a visszaéléseket kárhoztatja, keresztényi mértékletességgel kell azt tennie." 28 Murner elismeri ugyan, hogy bőven vannak visszaélések, de Luthertől is nagyobb megértést kíván: „Elismerem neked, hogy sok visszaélés van a keresztény Szentegyházban. Mondj azonban csak egy olyan rendet a földön, egyházit vagy világit, melyben nem betegeskednek a tagok." 29 Murner a továbbiakban kifejti: abban ugyan igaza van Luthernek, hogy Krisztus egyszeri áldozata elégséges volt a mennyek kapuinak megnyitásához, de a miseáldozattal szembeni kifakadásaiban téved. Hiszen Krisztus maga buzdít, hogy szellemi értelemben ismételjük meg egyszeri áldozatát: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Az újra megvalósuló áldozat érdeméből részesülünk minden szentmiseáldozatban: „...ha Krisztus szenvedése egyszer érdemszerző volt..., úgy érdemszerző marad szent szenvedésének a misén való szemlélése közben is." 30 A mise külsőségeivel kapcsolatban Murner kifejti: Krisztus és tanítványai sem ülték meg az utolsó vacsorát külsőségek nélkül. A termet minden bizonnyal feldíszítették, az előírt zsidó imádságokat pedig elmondták. 31
