Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: A Basilica Constantiniana

zői igen valószínűnek tarthatták, hogy a constantinusi épület nem templom. Richard Krautheimer a Corpuson kívüli összefoglalásában kimondta, hogy Constantinus épületei emlékhelyek, ahol a keresztények imádkozni és énekelni ugyan összegyűltek, de rendszeres misebemutatás itt nem volt.

69 IV. Végkövetkeztetésül elmondható, hogy az emlékhely vagy memoriális basilica egy „pogányul" gondolkodó uralkodó szemében nem más, mint audienciaterem, trónterem az adott mártír tiszteletére; illetve - a lateráni basilica esetében - Róma püspökének trónterme, amely nemcsak audienciaterem, hanem a tanítás és a bíráskodás helye is.

70 Ha a császárt, a világi hatalom képviselőjét megillette a basilica, akkor basilica járt az egyházi hatalom képviselőjének is. így feltételezem, hogy Constantinus szemében a lateráni basilica kezdetben semmivel sem lehetett több, mint egy császári palota trónterme;

71 azaz nem keresztény templom, hanem a kereszténység elismerésének építészeti dokumentuma, a legitimitás záloga és transzcendens irányultságának szimbóluma. Ettől kezdve a keresztények is a megújított aranykor részesei, püspökük pedig mintegy legitim uralkodója a Városnak. Itt érkeztem el a basilica értékeléséhez az adott történelmi helyzetben, azaz I. Constantinus egyeduralkodásának idejében (324-337). Constantinus az egész birodalom, tehát keresztények és pogányok császára. Uralkodása nem más, mint egyensúlyteremtés az ellentétes oldalak között.

72 Ennek egyik eredménye a memoriális bazilika, ahol sokan összejöhetnek tanulni, imádkozni és énekelni.

73 Olyan hely, ahol találkozhatott az antik hagyomány és a keresztény irodalmi és énekkultúra. Az ének a „pogány" rómaiaknak ismert volt, hiszen ők még kevésbé szólaltak meg mondott beszéd formájában. Az időmértékes antik verselés és a zsoltárok ritmusa azonban különbözött. Feltételezem, hogy Constantinus bazilikái - méretüknél fogva - alkalmasak voltak nagyobb létszámú érdeklődő befogadására és tanítására, olykor a közös imádkozásra. Templommá azonban csak az 5-6. század folyamán váltak. A Basilica Constantiniana - ezen túlmenően - Róma püspökét megillető trónterem, a legitimitás hirdetője. Egyes félreértések miatt hangsúlyoznom kell, hogy a Constantinus korára datálható bazilikális épületek ugyan keresztény használatra épültek,

74 de nem voltak templomok. Ezen a téren majd az 5. és a 6. század hoz változást. Tapasztalatom szerint sokan figyelmen kívül hagyják azt a liturgikus fejlődést, amely a 2. századi kenyértörés és az 5. századi miserend között játszódott le.

75 Ezért nem tesznek különbséget a háztemplomok és a későbbi, bazilikális elrendezésű templomok között: sem funkcionálisan, sem pedig a felszentelt és felszenteletlen tér tekintetében, jóllehet ezek lényeges különbségek. A templom mindenekelőtt liturgikus tér, és csak másodsorban épület. A Basilica Constantiniana esetében az egyik változtatás - amely az apszishoz kapcsolódik - 428-ra tehető. A másik változtatás - az oltár előtti ív (rész) elkészítése - 6. századi. Ez az ív mintha az ajtó - fentebb már említett - szerepét töltené be: amióta a mise bemutatása állandósult, csak az ív mögötti rész, vagyis az oltár helye minősül