Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy

(magán) tanáraiként szolgálták patrónusukat. Ha állást kívántak változtatni, meg kellett szerezniük uruk hozzájárulását. Az ilyen típusú kötöttségre kitűnő példát találunk Tárkány István és Kövesdy Pál esetében. Tárkány befolyásos, az oktatást is szívesen támogató felvidéki nemes volt: a későbbiekben az eperjesi kollégium létrehozására is adakozott. Kövesdy az ő alumnusaként szerezte meg Wittenbergben a magiszteri fokozatot. Amikor a Sopronban szerveződő magyar gimnáziumnak rectorra volt szüksége, a városi tanács, Vitnyédy javaslatára, Tárkányhoz fordult: engedné Kövesdyt hozzájuk menni. Tárkány ezt meg is tette, oly „[Cjonditióval, hogy az mikor nékem is szükségem lészen eö kglme szolgálattyára, kötelessége szerint tartozzék eö kglme hozzám visszajönni."

21 Vitnyédy István jelentősen eltért a fentebb megismert gyakorlattól; egyrészt azzal, hogy viszonylag szerényebb vagyona ellenére

22 is alumnusok egész sorát segítette, másrészt pedig azzal, hogy kevéssé vagy egyáltalán nem kívánt ellenszolgáltatást tőlük. Vitnyédy úgy ítélte meg, hogy a baljós időkben, amikor az ellenreformáció egyre inkább tért hódít, az evangélikusok megmaradásának legfőbb tényezője a megfelelő szintű oktatás. Mint Kis Ádám kassai lelkésznek írta: „...ha nem támogatjuk magunkat, mind ennyi persecutio között is, annál könnyebben triumphálnak az mi adversariusink. Nekik pedig különben és jobban nem is resistalhatunk, hogy ha az scholainkat jó gonddal viseljük (...). Azok között az kőszegi scholát a mennyire lehetne, akarnánk gyarapítani kinek magam alumnusát adtam."

23 Véleménye szerint tehát a magánkezdeményezésre épülő egyházi-oktatásügyi tevékenység lehet a legalkalmasabb eszköz az ellenreformációs veszély elhárítására. Vitnyédy tartotta magát fentebbi szavaihoz. Mind a soproni magyar gimnázium, mind az eperjesi kollégium megszervezésében jelentős részt vállalt. A személyes szolgálattól pedig azért tekintett el, mert alumnusait mindenekelőtt az evangélikus egyház és oktatás szolgálatában kívánta látni. Mint Ensel Jánosnak írt levelében mondja: „...nem kívánom, nekem obiigatus légy, Istennek és az anyaszentegyháznak fogsz szolgálni".

24 „Tudja Kgd, nekem Vittenbergában már két alumnusom vagyon, Eperjesen pedig egy, ki is az jövő kikeletre oda megyén, mivel öregbik fiam praeceptorával ott lakik." E sorokat Vitnyédy 1657. december 30-án írta Bálint szenei prédikátornak. Bálint úr ugyanis két tehetséges ifjú taníttatásához kérte az ügyvéd támogatását. Vitnyédy szabadkozott, de azért felajánlotta, „...ha Kgd más patronust nem talál és isten boraim eladásához addig szerencsét adna (...), két esztendőre mindeniknek ötven-ötven tallért adnék."

25 1657-ben tehát Wittenbergben négy, Eperjesen pedig egy diák tanulmányait finanszírozta Vitnyédy. Ebben az évben kezdte wittenbergi tanulmányait az ügyvéd legidősebb fia, János, akit praeceptora, Losy Odor János is elkísért. A fenti levélben említett másik két tanuló Stürtzer Mátyás

26 és Zabán (Zabanius) Izsák

27 volt. Mindketten 1657. június 19-én iratkoztak be az egyetemre. Vitnyédy János és praeceptora őhozzájuk csatlakozott. A gondos atya egyik levelében azt is lelkére kötötte Losynak, hogy az ebédlőben olyan asztalt válasszanak, amelynél mind a négyen elférhetnek, s a szlovák nyelv gyakorlását se hanyagolják el.

28 Vitnyédy János tanulmányainak felügyelete Losy