Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

nálatának elvéből, vagy másként és még egyszerűbben szólva, az élethez és az élet fenntartásához való jogból" (LE 81). A teológia és a természettudomány viszonyának problémáját tárgyalja a Fides et Ratio enciklikában.

21 Bár az enciklikát a filozófusok nem minősítették filozófiai szövegnek, minden kritika mellett egyértelműen megállapították, hogy újszerűen szemléli hit és értelem viszonyát. Különösen figyelemreméltó az észtől elszakított hit tragédiája. „Miután megalapították az első egyetemeket, a teológia közvetlenebbül találkozhatott a kutatás és a tudományos megismerés más formáival. Nagy Szent Albert és Szent Tamás voltak az elsők, akik, jóllehet ragaszkodtak a teológia és a filozófia közötti szerves kapcsolathoz, elismerték a filozófia és a tudományok autonómiáját, melyre szükségük van ahhoz, hogy a maguk tudományos területén sikeresen dolgozhassanak. A késő középkortól kezdve azonban a két megismerési terület törvényes különbsége lassanként szerencsétlen szétválasztáshoz vezetett. Bizonyos gondolkodók túlzott racionalista igényeket követve olyan alapokat vetettek, melyekről eljutottak a hit igazságaival szemben teljesen autonóm és azoktól elszakított filozófiához. E szétválasztás következményei közé tartozott egyebek mellett az egyre fokozódó bizalmatlanság az ésszel szemben. Egyesek általános szkeptikus és agnosztikus bizalmatlanságot kezdtek vallani, vagy azért, hogy a hitnek nagyobb teret biztosítsanak, vagy hogy az ésszel való, még lehetséges kapcsolatait ellehetetlenítsék" (FR 45). II. János Pál egyedülállóan használta fel a médiumokat pasztorális látogatásai alkalmával, sőt értett hozzá, hogyan kell olyan szimbolikus tettet végrehajtani, amelynek a következményeképpen látogatása médiaesemény lesz. Pápasága a rádió és a globális televíziózás évszázadából az internet által teremtett kommunikációs forradalom évszázadába, a 21. századba vezetett. Pápasága alatt felnövekedett egy olyan nemzedék, amelynek számára „a pápa" modellje II. János Pál lett. Felismerte a média egyedülálló szerepét, és az elektronikus médiumokat a modern kor agóráinak nevezte. „Szent Jakab levelében olvassuk: »Ugyanabbol a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie« (Jak 3,10). A Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy a szavaknak rendkívüli hatalmuk van, és egyesíteni tudják a népeket vagy megosztani őket, a barátság kötelékeit megteremtve vagy ellenségeskedést szítva. Ez nemcsak azokra a szavakra érvényes, amelyeket egy személy kimond a másikról: e gondolat vonatkozik a kommunikáció minden területére, bármely szinten történjék is. A modern technológiák előzmények nélküli lehetőségekkel rendelkeznek a jó munkálásában, terjeszthetik a mi Jézus Krisztusban való megváltásunk igazságát, előmozdíthatják a harmóniát és a kiengesztelődést. Mégis, gonosz használatuk kiszámíthatatlan rosszat tud tenni, alapot adva a meg nem értésnek, az előítéletnek és kifejezetten a konfliktusnak. A tömegtájékoztatás 2005. évi világnapja számára választott téma: »A tömegtájékoztatás eszközei: a népek közötti megértés szolgálatában« - megfogalmaz egy sürgető igényt: előmozdítani az emberi család egységét e nagyszerű források használata által" (Pápai levél a tömegtájékoztatási eszközök 39. világnapjára, 2002. május 12.).