Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - RAINER VOIGT: Enno Littmannélete és munkássága

Az eritreai két hónapban Littmann igen sok mesét, mondát, legendát, dalt és egyéb folklórszöveget gyűjtött össze. Kutatásának eredményét 1910-1915 között Leydenben adta ki: Publications 1-4. Az első és második kötetet a Tales, Customs, Names and Dirges of the Tigré tribes című gyűjtés képezi, tigre nyelven és angol fordításban. A további három kötet - Lieder der Tigré Stämme - a tigre szövegen kívül német fordítást ad (Nr. 374). Litmann később is több publikációban foglalkozott a tigre nyelvvel, amely az etiosémi nyelvek között - elterjedtségét tekintve - a harmadik helyen áll. Egy tigre szótár kiadását is tervezte, amely már a halála után - főként Maria Höfner közreműködésével - meg is valósult. A tigrén kívül Littmann a tigrinya nyelvvel és irodalommal is foglalkozott.

30 Igaz, ezek a kutatásai kevésbé jelentősek. A tigrinyát az eritreai és etióp magasföldön beszélik, az amhara után a legfontosabb etiosémi nyelv; de az egész mai sémi nyelvterületen is csak az arab és az amhara elterjedtebb nála. Littmann további etiópiai nyelvekről így az amharáról és a galláról (amelyet ma inkább oromónak nevezünk) - is tett közzé tanulmányokat (például: Galla-Verskunst. Tübingen, 1925. Nr. 397). A nyelvi, néprajzi és irodalomtudományi kutatásokon kívül a princetoni egyetem expedíciója főként Akszúm romjaira, az ott fellelhető feliratokra összpontosította figyelmét. Ráadásul régi etióp (geez) és amhara kéziratokat is szeretett volna gyűjteni. Az eredetileg megállapított keretek azonban szűkösnek bizonyultak a számos, különböző jellegű feladathoz képest. Ráadásul Eritreába érkeztekor Littmannt fölkérték egy Akszúmba induló német expedíció vezetésére. A terv kivitele főként Friedrich Rosen (1856-1935) orientalista és diplomata

31 érdeme volt, aki a német-etióp diplomáciai kapcsolatfelvétel (1905) óta mint rendkívüli ügyvivő dolgozott Addisz-Abebában.

32 Öccse, Felix Rosen igen színes beszámolót írt az Etiópiában töltött időszakról, könyve sok gyakorlati tudnivalót - azonkívül 166 képet

33 - is tartalmaz (Eine deutsche Gesandtschaft in Abessinien. Lipcse, 1907). II. Menelik császár egy ízben fogadta Friedrich Rosent, aki beszámolt az uralkodónak II. Vilmos erős régészeti érdeklődéséről, s külön is szólt Koldewey sikeres babiloni ásatásairól. Az etióp császár igen nagy figyelemmel hallgatta Rosent, s nyomban fölkérte az ügyvivőt: továbbítsa azon óhaját, hogy II. Vilmos küldjön német szakembereket Akszúm föltárására (Deutsche Aksum Expedition - a továbbiakban DAE - I.V. o.)

34 A német császár nyomban eleget tett a kérésnek: pénzalapot különíttetett el, s megparancsolta, hogy 1905 őszén induljon el az expedíció. A döntés tehát megvolt, a kutatóút vezetésére pedig Littmannt kérték föl, akinél alkalmasabbat keresve sem találhattak volna. Friedrich Rosen volt a közvetítő, aki a kérést eljuttatta Littmann-nak: valószínűleg 1900-as jeruzsálemi tartózkodása közben ismerhette meg a fiatal tudóst. Littmann és Rosen titokban még 1905 nyarán találkozott Norderney északi fríz szigetén. Ekkor beszélték meg azokat a nehézségeket, amelyeket a princetoni expedíció elhagyása és a németekhez való csatlakozás okozhatott Littmann-nak. A megbeszélésről később maga Littmann is szólt a Rosen halálakor (1935) tartott emlékbeszédében (Ein Jahrhundert Orientalistik, 77. o.) Említettem, hogy a fiatal tudós 1905 októberében érkezett Masszavába. 1907-es jelentésében (Preliminary report) pedig azt írja, hogy röviddel megérkezése után föl-