Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Figyelő - DÉR KATALIN: Két könyv Krisztus keresztjéről (Sáry Pál: Bűnvádi eljárásokaz Újszövetségben; Keresztre feszítés az ókorban)

ján. Az első ilyen esetre a pizidiai Antiókhiában került sor 45 és 49 között, majd Filippiben 51 körül. Az areopágoszi beszéd sok tekintetben az ókori védőbeszédekre emlékeztet; ezért felmerül a kérdés, folyt-e eljárás az apostol ellen Athénban. A szerző nemleges válaszának igazolása után (154. o.) vizsgálja Gallio prokonzul szerepét (Korinthus, 51-52), majd Pál jeruzsálemi elfogatásának körülményeit (58) és ügyének caesareai alakulását Júdea provincia hírhedt prokurátora, a felszabadított rabszolgából lett Félix és utódja, Fesztusz előtt (58-61). Ismeretes, hogy miután Pál a császárhoz fellebbezett, 61 körül Rómába szállították, ahol pere felmentéssel végződött. A hagyomány úgy tudja, hogy ekkor utazott Hispániába, majd csakhamar ismét Rómában találjuk. A 64-es római tűzvész utáni üldözések részeként kerül sor második római perére, bebörtönzésére és kivégzésére. A Pál körüli jogi eljárásoknál a források természete miatt kevesebb a probléma és az ellentmondás, mint Jézus perében, így e rész fő érdekessége az, hogy bepillantást nyújt a római provinciális jogszolgáltatás mechanizmusába, különösen júdeai működésébe. A kötet legérdekesebb része a II. rész 2. fejezete („Szent Pál és a római jog", 112-134. o.). Tudjuk ugyan, hogy az apostol jól ismerte a római jog alapjait, mégis elgondolkodtató, miért játszhatott ilyen nagy szerepet a páli teológia alakulásában e jogrend fogalomkészlete és szemlélete. A szerző bemutatja, hogyan épül Pál megváltástana (az ószövetségi goél-intézmény mellett) a rabszolga-felszabadítás római jogi koncepciójára; hogy számos páli alapfogalom római jogintézményekkel, fogalmakkal függ össze például az istengyermekség, fogadott fiúság az örökbefogadás (adoptio) római, a zsidóságnál ismeretlen szokásával; az Isten országának polgára gondolat a polgár és idegen (civis, peregrinus) jogi megkülönböztetésével, főleg az Efezusi levélben, ahol Pál szembeállítja ezeket a státusokat; a keresztény kiskorúság és nagykorúság koncepciója e jogállások radikális szétválasztásának római gyakorlatával; Isten atyaságának eszméje és annak elemei a paterfamilias státusával; a Szentlélek foglalója/pecsétje gondolat a kereskedelmi jogban, az adásvételeknél használatos foglalóval (arrabo); Krisztus mennyei közbenjárásának tétele a jogi képviselet intézményével; a törvény és a bűn egymásra rendeltségének gondolata (Római levél) azzal a római jogelvvel, amely szerint „törvény nélkül nincs bűn" (nullum crimen sine lege). Szó esik még a hitbizomány, kötelmi jog, adóslevél, munka- és társaságjogi intézmények, az eskü stb. hasonló szerepéről. A szerző végül megállapítja, hogy Pál tudatosan, didaktikai céllal fogalmazta meg teológiáját a római jog nyelvezetén, olyan nyelven, amelyet hallgatói, olvasói megérthettek (133. k.). Alighanem többről van azonban szó. Sokatmondó tény, hogy a jogot minden archaikus kultúrában isteni eredetű és rendeltetésű intézménynek tartják; hogy a Biblia Isten és ember viszonyát első lapjaitól kezdve jogi fogalmakkal, a szövetség, törvény és kegyelem fogalmaival írja le; hogy Isten első szavát - „Legyen!" - törvényadóként intézi a világhoz, és így tovább. A jog minden vallás számára egyetemes diszkurzusmódot kínál az Isten és ember közötti kommunikáció közvetítőjéül: nemcsak a római jogban, minden ősi jogban rejtezik valami nagyon mélyen fekvő ok, ami képessé teszi erre. Ezért nincs mód rá, hogy a páli teológia nyelvezetét „modernizáljuk", és azon az alapon, hogy a római jog mint intézmény már a múlté - átírjuk másfajta, nem