Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy
zajlott eperjesi zsinaton terjesztették elő, s a jóváhagyás után azonnal megkezdték a gyűjtést az intézmény javára. A szabad királyi városok összefogásán kívül szükség volt az evangélikus nemesség anyagi és politikai támogatására is: ennek biztosítását célozta az 1665. november 18ára meghirdetett kassai gyűlés. Személyükben vagy képviselőik útján jelen voltak a magyar királyság legtekintélyesebb lutheránus főnemesei, 57 valamint egy sor befolyásos köznemes. 58 A kollégium ügyében szövetségre lépett a „magyar" nemesség és a „német" polgárság. Az intézmény kettős háttere az iskolavezetés megszervezésében is világosan nyomon követhető. A főiskola élén ugyanis két egyenrangú elnök állt: Sáros vármegye alispánja és Eperjes polgármestere. Az iskola felügyelői között is megfigyelhető a kettősség: hárman a nemességet, hárman a polgárságot képviselték. A kassai gyűlés után a nemesség is bekapcsolódott a gyűjtésbe. Az egyik fennmaradt gyűjtőkönyv aláírói között első helyen állnak Vitnyédy - „Wittniedy" - István cirkalmas betűi, amelyekkel tudatja, hogy a korban igen jelentős összeget, hatezer forintot adományoz az iskola részére. Az 1666 tavaszára összegyűlt közel ötvenezer forint azonban nem volt elég. Ezt Vitnyédy már 1665 októberében világosan látta, s „idegen országban való koldulásra" 59 biztatott. Az eperjesi tanácsnak írt levelében kifejti: „Ez intentiot negyven ötven ezer forinttal végben nem visszük (...), hanem az nagy fejedelmekben van reménységünk." Sürgeti is az eperjesieket, mert „...ha ez jövő télen elmulatjuk az koldulást, adja isten, el ne felejtessék velünk". Akkor inkább „...jobb lesz vala el nem kezdenünk, mint gyalázatosan félben hagynunk". A tanácsnak írt levelében elmondja: „Én minden lehetséges dologra kész vagyok, de ember és idős lévén, ha meghalok, nem tudom, helyettem ki fogja megcselekedni." 60 A gyűjtés kivitelezőjéül Dömötöri Györgyöt ajánlja, s mint barátjának, Fajgel Péternek megírta, még akkor is hajlandó elküldeni Dömötörit a „koldulásra", ha a vonakodó, túlságosan is óvatos város nem ad az ifjúnak hivatalos megbízatást. Az eperjesi tanács azonban minden bizonnyal megadta a szükséges felhatalmazásokat. Dömötöri 1666-ban gyűjtőkörútra ment a német protestáns fejedelemségekbe: az itteni adományokból, valamint a svéd és a dán király hozzájárulásából további ötvenezer forint gyűlt össze a kollégium megalapítására. Az intézmény 1667. október 18-án végre megnyitotta kapuit. Vitnyédy két korábbi alumnusa, Zabanius Izsák és Dömötöri György a tanári karban foglalt helyet, a diákság körében pedig ott volt az ügyvéd két fia, Pál és Zsigmond, valamint unokaöccse, Ferenc is. 61 Az eperjesi tanács a soproni Vitnyédyt érdemei elismeréséül beválasztotta a kollégium nemesi gondnokainak sorába. A történeti szakirodalom Vitnyédyből elsősorban a politikust látja meg. Véleményem szerint azonban az ügyvéd egyház- és iskolapártoló tevékenysége nem kevésbé fontos. A korszakban az ország vallási megoszlását a különböző iskolahálózatok is híven tükrözték. A három legnagyobb felekezet önálló iskolarendszer, ezen belül is hazai egyetemek és főiskolák szervezésére törekedett. A katolikusok nagyszombati egyeteme
