Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - NÉMETH JUDIT: A bárány megöletik...
NÉMETH JÜD J][J^ vánítja: az átváltoztatás a kenyér és a bor átalakulásával jár, a teljes lényege szerint lesz a kenyérből Krisztus Urunk testének szubsztanciája, a bor teljes lényege válik az O vére szubsztanciájává. Ezt az átváltozást a szent, katolikus Egyház megfelelően és sajátosan az átlényegülés szóval illeti." DS 1642. „A szent zsinat először is azt tanítja, és nyíltan és egyszerűen megvallja, hogy az Eucharisztia áldott szentségében a kenyér és bor átváltoztatása után a mi Urunk Jézus Krisztus, igaz Isten és ember, igazán, valóságosan és lényegileg az említett érzékileg tapasztalható dolgok színe alatt jelen van." DS 1636. „Ha valaki tagadná, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, együtt az O lelkével és istenségével - s emiatt az egész Krisztus -, hanem azt mondaná, hogy ez csak jel vagy ábra, vagy erő szerint van: legyen kiközösítve." DS 1651. „Ezért nagyon is igaz, hogy bármelyik szín alatt és mindkét szín alatt is benne van mindene." DS 1641. „Ha valaki tagadná, hogy a tiszteletreméltó Oltáriszentség mindkét színében, és bármely színnek bármelyik részében elkülönítve is az egész Krisztus van jelen: legyen kiközösítve." DS 1653. „Az apostolok... még nem is vették az Úr kezéből az Oltáriszentséget, amikor O már állította róla, hogy az valóban az Ő teste, amit nyújtani fog, és ez a hit mindig élt is az Isten Egyházában, hogy azonnal az átváltoztatáskor az Úr valódi teste és valódi vére van a kenyér és a bor színe alatt, s egyben ott van lelke, sőt istensége is." DS 1640. „Ha valaki azt mondaná, hogy az átváltoztatás után az Oltáriszentség csodás szentségében nincsen Krisztus teste és vére, hanem csak a gyakorlati használatánál, amíg magunkhoz vesszük, de előtte és utána nem; és az átváltoztatott ostyákban vagy részecskékben, amelyeket az áldoztatás után félretesznek vagy fennmaradnak, már nem marad meg Krisztus valódi teste: legyen kiközösítve." DS 1654. „Ez a mi Istenünk és Urunk tehát, noha halálával önmagát egyszer s mindenkorra kész volt feláldozni a kereszt oltárán, az Atyaistennek önmagát egyszer ajánlotta fel, hogy az örök megváltást megszerezze, de mivel halála nem szüntette meg papságát, az utolsó vacsorán... testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt az Atyaistennek fölajánlotta, és ugyanazon dolgok színei alatt az apostoloknak nyújtotta, hogy magukhoz vegyék: őket akkor az Újszövetség papjaivá tette, és ezen szavaival megparancsolta nekik és a papságban utódaiknak, hogy ők is ajánlják föl: Ezt tegyétek az én emlékezetemre, amint ezt a katolikus Egyház mindig is így értette és tanította." DS 1740. „Miután ugyanis megünnepelte a régi Húsvétot, melyet az Egyiptomból való kivonulása emlékére Izrael fiainak sokasága áldozott fel, új Húsvétot alapított, hogy önmagát majd az Egyház által feláldozhassa, éspedig a papok által, látható jelek alatt, ebből a világból az Atyához történő átmenetének emlékére, amikor saját vérének kiontásával megváltott minket..." DS 1741. „Ha valaki azt állítaná, hogy ezen szavakkal: Ezt tegyétek az én emlékezetemre, Krisztus nem tette az apostolokat papokká, avagy nem is rendelte, hogy ők és a többi papok is átváltoztassák az O testét és vérét: legyen kiközösítve." DS 1752. „Mivel a misében történő isteni áldozat ugyanazt a Krisztust foglalja magában s áldozza fel vértelenül, mint aki a kereszt oltárán egyszer saját magát adta lerontásával áldozatul, ezért a szent zsinat azt tanítja, hogy ez az áldozat valóban engesztelő. így már megtörténhet, hogy ha igaz szívvel és helyes hittel, félelemmel és tisztelettel, töredelmesen és bűnbánóan járulunk Istenhez, irgalmat találunk és kegyelmet kapunk, amikor segítségre szorulunk. (...) Egy és ugyanaz az áldozat, ugyanaz a felajánló is - most a papok szolgálata által -, mint aki akkor a kereszten önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség. Eme (valóban véres) fölajánlás gyümölcsét mi e vértelen áldozatban nagyon termékenyen kapjuk meg, s nagyon is távol esik hitünktől, hogy a vértelen áldozat által a kereszt értéke bármi módon is csökkennék. Épp ezért nem csupán az élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért s más szükségleteiért, de a Krisztusban elhunytakért is, ha még teljesen meg nem tisztultak volna, az apostolok hagyományai szerint szabály szerint föl lehet ajánlani." DS 1743. „Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem engesztelő áldozat; vagy hogy csak annak használ, aki veszi; és sem élőkért, sem halottakért, sem azok bűneiért, büntetéseikért, elégtételükért és más szükségleteikért nem szabad felajánlani: legyen kiközösítve." DS 1753. „Wenn der Mensch mit Gott in Verbindung kommen und von ihm etwas empfangen soll, muss es so zugehen, dass nicht der Mensch beginnt und den ersten Stein legt, sondern Gott muss allein ohne jedes Suchen und Begehren des Menschen zuvorkommen und ihm eine Zusage geben." Das neue Testament, das ist die heilige Messe. Wittenberg, 1520. LTA 3. 58. o. Ford, a szerző. A Luther-féle megigazulástan alapgondolata, miszerint a megigazulás Isten irgalmának ingyenes ajándéka, megegyezik a katolikus tanítással. Ütközésre azért került sor, mert a reformátor megigazulástanát
