Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - NÉMETH JUDIT: A bárány megöletik...

Luther und Emser Luther und Emser. Ihre Streitschriften aus dem Jahre 1521. Hrsg. von Ludwig Enders. 1-2. Halle, S. Niemeyer, 1889/1892. Murner 6 Thomas Murners deutsche Schriften. 6. Berlin, 1927. Nemeshegyi 1975 Nemeshegyi Péter: Az eukarisztia. Róma, 1975. Várnagy 1995 Várnagy Antal: Liturgika. Abaliget, 1995. WA Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe. Böhlau, Weimar, 1833Jegyzetek 1 Klaus Gamber: A liturgia reformjának problémái. In: Régi és új a liturgia világából. Prof. Radó Polikárp OSB 1899-1974 emlékének. Szerk. Szennay András. Budapest, 1975. 48-49. o. 2 Lumen Gentium 11. In: A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések magyarázata és okmányai. Budapest, 3

1986. 48. o. 3 Presbyterorum Ordinis 5. Uo. 233. o. 4 Várnagy 1995, 232. o. 5 Nemeshegyi 1975, 73. o. 6 A mű Vanyó László fordításában olvasható: A II. századi görög apologéták. Budapest, 1984. /Ókeresztény írók 8./ 59-133. o. 7 „Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok. Mindaz, akinek vitás ügye van felebarátjával, addig ne jöjjön közétek, míg ki nem békült, nehogy közönségessé váljon áldozatotok." (Did 14,lkk.) Apostoli atyák. Budapest, 1980. /Ókeresztény írók 3./ 91-101. o. 8 További irodalom a szentmise liturgiatörténetéhez: Radó Polikárp: A megújuló istentisztelet. Budapest, 1973. Jungmann, Josef Andreas: A szentmise. Történelmi, teológiai és lelkipásztori áttekintés. Eisenstadt, 1977. Jungmann, Josef Andreas: Missarum sollemnia. Eine genetische Erklärung der römischen Messe. 1-2. Wien, 3

1952. Handbuch der Liturgiewissenschaft. 1-2. Hrsg. von Aimé-Georges Martimort. Freiburg, 1963. 9 A dogmatika kézikönyve. 2. Szerk. Theodor Schneider. Budapest, 1997. 299-300. o. 10 Például Tours-i Berengarius szentségi jelnek tekintette az átváltoztatott kenyeret és bort. 1059-ben a következőképpen vonta vissza nézeteit: „...elítélek minden eretnekséget, főképpen azt, amellyel eddig vádoltak: ez megkísérli bizonyítani, hogy a kenyér és a bor, amelyeket az oltárra helyeznek, az átváltoztatás után csak szentségi jel, és nem a mi Urunk Jézus Krisztus valódi teste és vére... vallom, hogy... a kenyér és a bor, amelyeket az oltárra helyeznek, az átváltoztatás után nemcsak szentségi jel, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus valódi teste és vére..." DS 690. 1079-es hitvallása: „...megvallom, hogy a kenyér és a bor, amelyet az oltárra tesznek, a szent imádság titka és a mi Megváltónk szavai által szubsztanciálisan átalakul Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak valódi, saját és életadó testévé és vérévé." DS 700. 11 Ez különösen John Wyclif tanainak elutasításával kapcsolatban merült fel. Már az 1382-es és 1396-os londoni zsinatok elutasították több tételét, de felsorolták és elítélték tévedéseit a konstanzi zsinaton is 1415-ben: „A kenyér anyagi szubsztanciája és hasonlóképpen a bor anyagi szubsztanciája megmarad az Oltáriszentségben." DS 1151. „Krisztus nincs jelen ugyanebben a szentségben azonosságában és valóságosan, saját testi jelenvalósággal." DS 1153. „Nincs megalapozva az evangéliumban, hogy Krisztus a misét rendelte volna." DS 1155. „...Johannes Wyclif negyvenöt... fent említett tétele nem katolikus, hanem egyesek ezek közül hírhedten eretnekek, egyesek tévesek, mások meggondolatlanok és lázítók, ismét mások a jámbor érzületet megsértik." DS 1251. 12 „Egy pedig a hívek egyetemes egyháza, amelyen kívül egyáltalán senki sem üdvözül [vö. Karthágói Ciprián: Levél Iubaianushoz az eretnekek megkereszteléséről 256-ból, cap. 21.: „Salus extra Ecclesiam non est." In: Patrologia Latina CD-ROM, vol. 3, 1123B], amelyben ugyanaz a pap és az áldozat, Jézus Krisztus, akinek testét és vérét az Oltáriszentség a kenyér és a bor színe alatt valósággal tartalmazza, miután Isten erejénél fogva átlényegült a kenyér testté, a bor pedig vérré, hogy az egység titkának megvalósulásához mi magunk megkapjuk az övéből azt, amit ő megkapott a miénkből." DS 802. 13 „Mivel pedig Krisztus, a mi Megváltónk azt, amit a kenyér színe alatt felajánlott, igazán az Ő testének mondta, ezért az Isten Egyháza mindig meg volt győződve, és ezt most a jelen szent zsinat újból kinyil-