Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - REUSS ANDRÁS: A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai

amíg egyetemi tanári kinevezésre gondolhatunk. Ráadásul a tanárok igénybevételét a magas óraszámon túl a különböző egyházi és vendégszolgálatok is fokozzák. Az idősebb oktatók nemzedéke viszonylag későn lett oktató, és ezért lemaradásban van. A fiatalabbak ugyan korán kaptak megbízatást, de kevesebb a tapasztalatuk. Hittudomány/teológia Korábban abszolút tételnek számított, hogy egy tudományágnak előfeltétel nélkül kell tárgyához közelítenie. Ma ellenben elfogadottá vált, hogy ez az ideális célkitűzés egészében megvalósíthatatlan, ezért egy-egy tudományágnak saját előfeltételeiről mindig számot kell adnia. Csupán annyi követelmény van, hogy a tudományágnak legyen tárgya, módszere pedig legyen a tárgynak megfelelő. Elvárható továbbá, hogy az ismeretek egészét összefüggésében, hézagmentességre törekedve tárgyalja (Hertz 1979, 7. o.; Schwarzwäller 1990, 31. o.). A felsorolt alapelvek következménye a kritikai szemlélet, amely - tagadó-negatív formájában - mindent megkérdőjelez, illetve - állító-pozitív formájában - mindennek az igazságáról meg akar győződni. Más szavakkal: a tudománynak igénye és hivatása, hogy az emberi gondolkodás szabályai szerint keresse az igazságot. Napjainkban nálunk is vitatott, hogy a fenti tudományértelmezés vonatkozik-e a teológiára. 1989 előtt a hivatalos tudományosság kétségbevonta a teológia tudomány voltát, ezért is választotta le az állam a teológiai karokat az egyetemekről. A rendszerváltozás óta viszont egyházi közvéleményünk attól visszhangzik, hogy a teológiára mint tudományra nincs szükség, mert aláássa a hitet. Magyarán: a teológiai tudomány létjogosultságát állami és egyházi részről időről időre vitatják (Timm 1997, 294. o.). Ez a helyzet azonban nem új keletű, hanem több évszázados múltja van. Még azt sem lehet állítani, hogy a vita napjainkban kulminál. Mindenképpen kérdés azonban, hogy miből fakad maga a vita. Magyarországról szólván kétségtelen, hogy a 20. század közepéig, esetleg kétharmadáig igen erős volt - noha folyamatosan gyöngült - az egyházi hagyomány hatása úgy az egyházi életre, mint a hallgatókra. A kevéssé változó magyar egyházban inkább életidegennek, mint relevánsnak tűntek a teológiai tudományosság - idegen tapasztalatok nyomán megfogalmazott - új megfontolásai vagy válaszkísérletei (Mányoki 1995, 304. o.). Az északi, különösen a svéd egyetemeken folyó képzés az objektív teológia fontos példája. Mottója: csak tudomány, és semmi más (Kansanaho 1972, 336-337. o.). Feltételezi, hogy az ismeretek megszerzése és kutatása keresztény elkötelezettség nélkül is lehetséges. Az eredmény keresztény vallástudománynak nevezhető. Észak-Európában mindenütt ez a megközelítésmód dominál, ha nem is egyenlő mértékben. Nem véletlen, hogy az északi egyházak a gyakorlati képzést mindenütt saját feladatuknak tekintik és maguk végzik (Kansanaho 1972, 338-339. o.). A hazai teológiai képzés jellemzője - talán nem is tudatos elhatározásból, hanem az egyházi és társadalmi háttér jellegéből fakadóan - a gyakorlati irányultság. A teológia mint tudomány körüli egyházi vita mégis nyomasztóan nehezedik a tanár és a hallgató