Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - KOZMA ZSOLT: A kolozsvári protestáns teológia

zott didaktikai feltételeknek meg kellett felelnünk. Ez azonban nem okozott túl nagy nehézséget, mert a hatóságoknak is figyelembe kellett venniük évszázados hagyományainkat, valamint azt, hogy az 1948-as elismerés következtében jogfolytonosságunk van. Jelenleg összesen négy nem állami teológia működik Romániában: rajtunk kívül a gyulafehérvári magyar és a jászvásári román nyelvű római katolikus, valamint a balázsfalvi görög katolikus teológia őrizte meg szervezeti önállóságát. Az állami/nem állami egyetem kérdése egyben a pénz vagy autonómia kérdése. Nem állami voltunk azt jelenti, hogy anyagi szempontból a fenntartó egyházakra (a két református egyházkerület, a zsinatpresbiteri evangélikus egyház és az unitárius egyház) kell támaszkodnunk, amelyek a lélekszámnak és a lelkészi állások számának megfelelően részarányosán hordozzák a terheket (a két református egyházkerület 3:2 arányban). Munkatársaink fizetésének ugyan körülbelül 1/6-od része állami hozzájárulásból származik, de a fizetések nagy részét, a közköltségeket, a hallgatók ösztöndíját és minden egyebet a fenntartók viselnek. Református viszonylatban ez azt jelenti, hogy lélekszám szerint minden egyháztag 8000 lejjel (új, erős lej szerint 0,80 lejjel — 57 Ft) járul hozzá az intézet fenntartásához. Ennyibe kerül nekünk az autonómia. A teológia tudván tudja, hogy híveink elszegényedése miatt ez a helyzet nem könnyen tartható: fölöttébb hálásak vagyunk a gyülekezeteknek. Az említett kritika - hogy ti. a teológia sokba kerül - olyan következtetésre vezet, hogy fogadjuk el az állami státust. A tanári kar azonban egyhangúan nemet mond, attól tartván - joggal -, hogy az állam beleszólna a kizárólagosan teológiai és egyházi ügyekbe is, korlátozva ezáltal több évszázados didaktikai függetlenségünket. A mostani helyzet sem felhőtlen, adott esetben éppen ellentmondásos. Nem tisztázott, hogy az akkreditált állapot milyen következményekkel jár az oktatás és a közigazgatás számára. A félmegoldás maga után vonja azt a torz helyzetet, hogy amikor valakinek (rektor, tanári kar, egyházi testület, diákság) érdeke, akkor hivatkozik állami elismertetésünkre, amikor az érdek más, akkor függetlenségünkre. Főleg akkor sűrűsödnek a kérdések, amikor belső alapszabályzatunknak ellentmond a tanügyi törvény. Ez a zavaros helyzet sokszor előnyöket jelent, máskor visszaélésekre ad okot. Különösen alakult a nagyszebeni szász evangélikusok helyzete. 1948 óta ez a fakultás (helyenként tagozatnak neveztük) szerves része teológiánknak. A közeli jövőben belép a nagyszebeni Lucián Blaga universitasba, velünk, kolozsváriakkal már meg is szüntette a szervezeti kapcsolatot, s csupán a közös tudományos tevékenység, a diákcsere és helyenként a tanárcsere maradt meg. A csupán 20 hallgatóval és 5 tanárral (jó néhány diák és tanár külföldi állampolgár) működő fakultás esetében a döntés érthető, tekintettel tőlünk független, szűkös anyagi helyzetükre. Előrelátható, hogy tanrendünket átírja majd a bolognai követelmény, amelynek legellentmondásosabb kitétele a három év utáni államvizsga (bachelor). Sok más főiskolához hasonlóan mi ezt úgy értelmezzük, hogy a harmadik év után a hallgatók kapnak ugyan egy abszolutóriumot, de ez nem jogosítja fel őket a lelkipásztori szolgálatra. Arra törekszünk, hogy a negyedik és ötödik év a szakosodást szolgálja, de ezt is a magunk módján (tanrendünket fel nem borítva) oldjuk meg. Mindenesetre a kreditrendszert még nem vezettük be, de a 2005/2006-os tanévben erre is sor kerül.