Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - KOZMA ZSOLT: A kolozsvári protestáns teológia

a) Mindenekelőtt a történeti kálvinizmus erős hatására gondolok, amely éppen az 1920-as években tetőzik. 1925-ben - a teológia Kolozsvárra kerülésének harmincadik évfordulóján - jelenik meg Makkai Sándor Öntudatos kálvinizmusa, valamint Tavaszy Sándor egész sor tanulmánya, mint A kálvinizmus átfogó ereje, A kálvinizmus hitvallási jellege, A kálvinizmus mint a tett keresztyénsége, A kálvinizmus mint az erkölcsi komolyság vallása, A magyar kálvinizmus sajátossága. Ezt a sort folytatja az egyháztörténet tanára, Nagy Géza Nagy erdélyi kálvinisták (1927), Kálvinista kultúrmunka (1930) és A kálvinizmusfelekezetközi missziója (1933) című tanulmányaival. Kálvin reneszánszát a hitvallások újrafelfedezése egészíti ki. Tavaszy újrafordítja a Heidelbergi Kátét, amelyet - az addigi Nagy Péter-féle káté helyett - bevezetnek a konfirmációi oktatásba. Későbbi tanulmányok azt is kimutatják, hogy az 1929-1932-es istentiszteleti reform főbb változtatásai ugyancsak a Heidelbergi Káté hármas felosztásán alapulnak. b) Ebben a korszakban indul el (s majd a következőben teljesedik ki) egy olyan beimissziós mozgalom, amelynek elméleti műhelyét a teológiai intézet képezi. Az első világháború után a különféle mozgalmak, szervezetek, egyesületek munkája ugyan nagyon megélénkül, mégis úgy vélem, mindennek nincs sok köze ahhoz, amit az erdélyi egyházi életben tapasztalunk. Az evangéliumi lelkület, a belmissziós szolgálat elmélyítését célozva, Makkai Sándor, Imre Lajos és Tavaszy Sándor kezdeményezésére megalakul a Vécsi Szövetség (1921), majd ugyanakkor és ugyancsak Imre dinamikus szervező munkájának köszönhetően a teológián létrejön az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (1921), később pedig, 1928-ban a Nőszövetség. A gyülekezeti bibliaórák, a vasárnapi iskolák mind a teológiáról indultak el. Erdélyben nem az újreformátori teológiából nőtt ki a belmisszió, sőt, inkább ez utóbbi segítette elő annak megfoganását. c) A kijelentés elsőbbségét meghirdető új irányzat főleg azért honosodhatott meg aránylag rövid idő alatt, mert az erdélyi teológiát mély biblicitás hatotta át. Ez ugyan közös sajátság volt, két tanár lelki-szellemi hatását azonban így is ki kell emelnünk. Az 1895-ben létrejött kolozsvári fakultásra került két fontos személyiség: Kenessey Béla és Kecskeméthy István, az „alföldi pietizmus" képviselői. Alföldi hagyományukból, lelki alkatukból eredően, de azért is, mert bibliai tárgyakat adtak elő, egy olyan pozitív biblicizmus meghirdetőivé váltak, amelynek hatása hamarosan érezhető volt a fakultás tanárai és hallgatói között. Azért kell ezt így megfogalmaznunk, mert az általuk hirdetett és megélt pietizmus népünk és lelkipásztoraink között csak szórványosan vált igazi életprogrammá. A két biblikus önmagában is ellentmondásos személyiség volt, hiszen kegyes alapbeállítottságuk nem akadályozta meg őket abban, hogy a Szentíráshoz mint emberek által írt szöveghez nyúljanak, egészen a szöveg aprólékos boncolásáig, főleg Kecskeméthy esetében. Az újreformátori teológia kezdeteként azért jelöljük meg az 1932. évet, mert akkor jelent meg Tavaszy Sándor Református keresztyén dogmatika című műve. Az 1930-as évek tanárainak kezdetben fenntartásai voltak az új irányzattal szemben, az akkor már püspök Makkai a sajátos erdélyi szellemiség védelmében idegenkedett hatásától, de a dialektika teológia végül mégis tért hódított, Kecskeméthyt kivéve mindenki elfogadta. Ebben a korszakban megélénkül a peregrináció, így jónéhány lelkipásztor, vallástanár - László Dezső, Borbáth Dániel, Geréb Pál, M. Nagy Ottó, Kozma Tibor, Horváth Jenő,