Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - KOZMA ZSOLT: A kolozsvári protestáns teológia

szólnom; szem előtt tartva, hogy „história Dei est magistra vitae", mert Ő nem csupán alakította sorsunkat, hanem ez az O velünk együtt megélt történelme. Az első erdélyi protestáns teológia valójában az 1568-ban alakult kolozsvári unitá­rius akadémia volt, református teológia csak több mint 50 évvel utóbb jöhetett létre. 2 Bethlen Gábor uralkodása idején, 1622-ben határozta el az országgyűlés egy collegium academicum felállítását Gyulafehérváron. A fejedelem birtokadományokkal és pénztőké­vel látta el az új intézményt, de iskolatörvényt is szorgalmazott. Ezekben az évtizedek­ben külföldi tanárok is érkeztek, akik közül Opitz Márton, Alstedius János Henrik, Bisterfeld János Henrik, Piscator Lajos német és Basirius Izsák angol prédikátor volt a legismertebb. Jeles magyar tudósok is tanítottak: Keresztúri Bíró Pál, Geleji Katona István, Apáczai Csere János. Az 1658-as tatárdúlás után, 1659-1661 között az aka­démia ideiglenesen Kolozsvárra, majd 1661-ben újra Gyulafehérvárra került. Végül 1662-ben Apafi Mihály fejedelem Nagyenyedre viteti. Megkezdődik a több mint 200 éves „enyedi korszak", amely korántsem békés: az épületet 1704-ben Tige császári zsoldosvezér labancai, majd 1849 januárjában lázadó román csapatok gyújtották fel. A Habsburg vezetés a szabadságharc leverése után megtiltotta az akadémia újraindí­tását. 1854-től ismét Kolozsváron működik az intézmény, s csak 1862-ben kerül visz­sza Nagyenyedre. A 19. század végén a teológia heves egyházpolitikai harcok tárgya, ugyanis Szász Domokos püspök Kolozsvárra akarja költöztetni. Elképzelése ésszerű­nek látszik, egyfelől azért, mert Kolozsváron egy helyen lenne a központi egyházkor­mányzat (püspöki hivatal) és a teológia, másfelől azért, mert az 1872-ben megalakult Ferenc József Tudományegyetem és a teológia ugyancsak egymás közelébe kerülne. A nagyenyedi tanárok azonban még három évtizeden át ragaszkodnak az ősi helyhez. Végül a püspök akarata győzött. 1895-ben az akadémia új épületbe, Kolozsvárra költözik, s az Erdélyi Evangélikus-Református Egyházkerület Theologiai Fakultása néven megkezdődik a máig tartó hosszabb időszak. A két világháború, az uralomváltozás és más akadályok, valamint a „rátelepítések" (1919-1928 között a román katonaság, 1960-1972 között az egyetemek foglaltak el több szobát) ellenére a lelkészképzés fo­lyamatos. 1920-tól a reformátusokkal együtt tanulnak a magyar evangélikus hallgatók is, felekezeti jellegű tárgyaikat előbb Kirchknopf Gusztáv, majdjárosi Andor kolozsvári lelkipásztor adta elő. 1948-tól a szász evangélikus egyház teológusainak is ez az inté­zet lett az otthona, majd 1954-től a szász tagozat Nagyszebenbe költözik. Az 1948-as tanügyi reform után a román állam a protestáns egyházakat választás elé állítja: vagy egyesítik a többszáz éves unitárius és református teológiát, s ez az „új" intézet megkapja az államtól az egyetemi rangot, vagy megtartják önállóságukat, ebben az esetben azonban csak középiskolának tekintik őket. Az öt protestáns püspök ­Vásárhelyi János (Erdélyi Református Egyházkerület), Arday Aladár (Királyhágó-mel­léki Református Egyházkerület), Argay György (magyar evangélikus egyház), Kiss Elek (unitárius egyház) és Friedrich Müller (szász evangélikus egyház) - az egyesítés mel­lett döntött. A megalakult Egyetemi Fokú Protestáns Theologiai Intézet református, evangé­likus és unitárius tagozattal működött. A tulajdonképpeni diktatúra azzal kezdődött, hogy az állam az új tanügyi törvény bevezetésével egyidejűleg négy református tanárt - Tavaszy Sándort, Imre Lajost, Nagy Gézát és Gönczy Lajost - nyugdíjba kénysze-

Next

/
Thumbnails
Contents