Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Katolikus teológusképzés Magyarországon

Feltétlenül kezdeményezni kellene az egyházi felsőoktatási intézmények fokozottabb együttműködését. Bizonyos vagyok abban, hogy a testvéregyházak életében a teológiai felsőoktatás rekonstrukciója - legalább részben - hasonlóan folyt le, mint nálunk. Az újjáépítés fázisában talán még korai lett volna szorosabb együttműködést erőltetni. Idáig mindnyájan egy külső tényezőtől irányított minőségbiztosítást - akkreditációt - éltünk át. Az egyházi felsőoktatásban kiépített felekezetközi együttműködés a közös érdekvédelmen túl arra is lehetőséget nyújt, hogy múltunkat az ökumenizmus szellemében gondoljuk át, és a teológiai tudományt az egységesebb és hatékonyabb keresztény misszió szolgálatába állítsuk. A pusztán oktatáscentrikus teológiák hosszú távon nem tudnak munkába állítani annyi elkötelezett hallgatót, amennyi az egyházközségek újjáépítéséhez és a szekularizáció megállításához szükséges volna. Úgy vélem, fel kell ismernünk, hogy egy ateizmus és okkultizmus közt hányódó korban az egymástól elszigetelt, esetleg egymás ellen fordított keresztény felekezetek önmaguk fejlődésének utolsó esélyeit élik fel. A végzett hallgatók rendszeres továbbképzését - tudomásom szerint - egyik felekezet sem oldotta meg. A katolikus teológiai oktatásnak pedig szembe kell néznie egy olyan kérdéssel, amely a felsőoktatáson ugyan kívül esik, de nagyon keményen visszahat rá. Hiszen döntő szempont, hogy mennyi munkahelyet tudunk teremteni végzett hallgatóinknak, s elvontabban szólva: az életben segít-e nekik a teológiai tudás. Katasztrófa volna, ha olyan tömeget képeznénk ki, amely később arra a meggyőződésre jut, hogy a teológiai végzettség az életben, a társadalomban használhatatlan. Kielégítő megoldást csak úgy tudok elképzelni, ha a tanári kar, a diákság és az egyházvezetés összefog. A széthúzás, valamint a komolyan vett, hosszú távú elképzelések hiánya megöli a maradék lehetőségeket. Katolikus és protestáns teológiáinkon tehát el kell mélyíteni az egy keresztény egyházért érzett felelősségtudatot, s a hallgatók e szellemben fogant kezdeményezéseit az egyházvezetésnek segítenie kell. A hagyományos keresztény-zsidó párbeszéden kívül szembe kell néznünk az iszlámmal folytatandó teológiai diskurzus ügyével.

94 Tudomásom szerint az evangélikus egyházon belül is foglalkoznak már ezzel a kérdéssel.

95 A muszlim vallási hagyományok több szempontból a karizmatikus keresztény hagyományokhoz hasonlítanak, vagyis ebben a párbeszédben föltétlenül kudarcot vallunk, ha csupán egy kultúra, egy teológiai rendszer követeiként kapcsolódunk bele, s nem úgy, mint Isten szolgái. A laikus társadalom vagy a nem monoteista vallások követői szintén csak a művelt, mély hitű, elkötelezett keresztényt tudják egyéni tekintélyként elfogadni. Boldog lennék, ha a Credo mostani sorozata tevékenyen hozzájárulna a magyar teológusképzés ökumenikus szempontból végiggondolt fejlesztéséhez. Jegyzetek 1 Összes műveinek kiadását 1. Piana: Opera, iussu Pii V., 18 kötetben, Roma 1570-1571.; Sancti Thomae Aquinatis Doctoris angelki ordinis praedicatorum Opera omnia adfidem optimarum editionum accurate recognita. Parmae typis Petri Fiaccadori, 25 kötetben. 1852-1873. (Reprint: New York, 1948-1950.) Általában csak filozófusként szokták emlegetni, de valójában mindvégig teológus volt. A Catena Aurea az első 12