Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció
A hazai elégületlenek egyik követségéről maga Thököly is értesítette 1696. március 6-án a nagyvezír helyettesét. A Belgrádban tartózkodó tolmács, Szentandrásy János levele szerint „az ellenség főidéről egy magyart, ki ennek előtte magam országomban laktomban az én zászlóm alatt lakott, és egy asszonyt küldettek bé hozzája", és arról tudakolóztak, hogy életben van-e Thököly, és „micsoda állapotban", továbbá ha átjönnének a fejedelem hűségére és a zászlója alá, akkor lesz-e ételük és fizetésük a szultántól. A követek szerint ugyanis sokan készülnek „az Császár szárnyai alá", Thököly mellé jönni. 66 Thököly Szentandrásynak írott március 19-i válaszleveléből kiderült, hogy a Magyarországról jött követek egyike egy „Divini [Divényi, Dévényi] névű magyar legény" volt. 67 Minden bizonnyal ezzel a követséggel függ össze, amit Thököly március 27-én írt Szentandrásynak: „a hódolni akaró és az én hűségemre jőni kívánó ráczok s magyarok iránt itt hitelt adni nem akarnak az szerdár arról való bizonyság tétele nélkül". 68 Bár sem a követségről, sem pedig a csatlakozni kívánó magyarokról, illetve rácokról nem esik több szó a levelezésben, ez a néhány adat is alátámasztja a szepesi harmincados információit. Ha pedig visszaemlékezünk arra, hogy az országok között jövő-menő Pap János hadnagy is elsősorban Petrőczy prédikátorával tartott kapcsolatot, akkor egyértelműnek tűnik, hogy a keresztnév nélkül említett „Belényesi Uram" is a hazai szervezkedők üzenetét hozta Thökölynek! A Szentandrásy Jánosnak adott 1696. december 10-i utasításból ugyanakkor azt a következtetést is levonhatjuk, hogy 1696 végén a fejedelmi udvarban egyáltalán nem volt olyan prédikátor, aki el tudta volna végezni a karácsonyi istentiszteletet. Érthető tehát, hogy az egyre nagyobb anyagi nehézségekkel küzdő Thököly lehetőleg pénzkiadás nélkül szerette volna elhozatni a prédikátort, végső esetben azonban hajlandó lett volna lovakat bérelni Belényesi és kísérője alá, vagy saját emberét küldeni lovakkal és útiköltséggel eléjük. Áttekintve az eddig felsorakoztatott adatokat, Petrőczy István papjaként akár Belényesi is szóba jöhet, véleményünk szerint viszont inkább Debreczeni Istvánról lehet szó. Hiszen Debreczeni a generálissal együtt került Havasalföldre, és feltehetően ugyancsak az ő kíséretében érkezett 1697 nyarán Belgrádba, ahol azután nem sokkal később meggyilkolták. A fenti bizonyításainkkal azonban korántsem ért véget az az adatsor, amely a protestáns prédikátoroknak az újabb kuruc felkelés érdekében végzett tevékenységéről árulkodik. Ha Petrőczy István sokat emlegetett papja valóban Debreczeni Istvánnal azonos, akkor a titokzatos „Belényesi Uram"-mal már két olyan prédikátort ismerünk, akik tevékenyen részt vettek a hazai szervezkedők és a törökországi menekültek közötti kapcsolattartásban. Skottka Mihály többször említett levelében azt olvashattuk, hogy Pap János „járt szélei némely praedicátorokhoz": ez a megjegyzés minden bizonnyal az otthoniakra vonatkozik. Thököly 1693-1694. évi naplójegyzeteiből viszont valószínűsíthető, hogy a kuruc hadnaggyal kapcsolatban álló prédikátorok közül legalább egynek köze lehetett az emigrációhoz! Az alábbiakban a róla fennmaradt adatokat ismertetjük.
