Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

gyon Kegyelmed lovat ő Kegyelme alá, és mellette lévő ember alá, kit ő Nagyságha itt le tétet annak, az kinek Kegyelmed írni fogja, de ez úgy légyen, hogy elsőben az Tinájának és Csauz Pasának és Bekir Effendinek légyen hírivei, micsoda járatbéli ember légyen. 6. Ha Kegyelmed ollyat ír, hogy az ő Nagyságha embere ott érné Belényesi Uramat, ő Nagyságha kész innen is lovot és dispositiot [rendelést] küldeni ő kegyelméért, csak hogy bizonyos légyen benne, hogy az ló és ember hijjában ne fáradgyon, sok kölcséggel járván."

63 A Pápay Gáspárnak adott októberi eligazításban, valamint a francia követhez írott levélben szereplő és a havasalföldi bujdosóktól érkezett prédikátort tehát Belényesinek hívták; de a küldetése sokkal fontosabb lehetett, mint a Havasalföldön élő magyarok panaszai. Ezt abból sejthetjük, hogy Thököly a követet az Oszmán Birodalom két nagyhatalmú méltóságával, a nagyvezír helyettesével és a csausz pasával is fontosnak tartotta volna titokban összehozni. Természetesen maga Thököly is minél hamarabb találkozni szeretett volna a prédikátorral, ennek ellenére még az 5. pontban is azt hangsúlyozta Szöllősy, hogy előbb feltétlenül az említett török méltóságoknak kell tisztában lenniük azzal, hogy „micsoda járatbéli ember légyen" a küldött. Belényesi Havasalföldről jött át Drinápolyba, és egyértelmű, hogy az ottani bujdosók is vele képviseltették magukat Thökölynél és a Portán. Egyébként az utóbbiak már 1696 elején követeket küldtek Thökölyhez, és kérték: járja ki nekik, hogy engedjék vissza őket melléje.

64 Gyakorlatilag az egész évben győzködték a fejedelmet, hogy szabadítsa meg őket a vajda hatalma alól. Ugyanakkor még október folyamán Pogány Zsigmond kapitány és egy Kis Ferenc nevű tiszt személyében önálló követeket is menesztettek Thökölyhez. Pogány az „elsőbb rendeknek", azaz a Bukarestben élő nemességnek, Kis pedig a Havasalföldön élő 3-400 főnyi kuruc katonaságnak volt a követe. A bujdosók kérték Thökölyt, hogy akár a belgrádi szerdár mellett a végeken, akár a dunai hajóhad kapitány pasája mellett, akár az arnót pasa mellett adjanak nekik helyet, mivel korábban is „fegyverekel keresték kenyereket", a havasalföldi vajda pedig csak „szarahor"-ként, azaz kiegészítő katonaként alkalmazza őket. Már nem hajlandóak tovább a „szarahorsági kenyeret" enni.

65 Feltehetően Belényesinek ezeket az ügyeket is elő kellett adnia. A havasalföldi bujdosók gondjai azonban egyáltalán nem igényelték volna, hogy a nagyvezír helyettese és a csausz pasa titokban fogadja a küldöttjüket. Véleményünk szerint a prédikátor valójában Magyarországról érkezett, és nem elképzelhetetlen, hogy a Hegyalján szervezkedő elégedetlenek üzenetét hozta. Itt elég csak Skottka Mihály fentebb említett jelentésére utalnunk, amely szerint a szervezkedők követei a Bukarestben élő Petrőczy papjával tartottak kapcsolatot, és „mégh tavaly akartak próbálni, de nem volt módgyok". A nyugtalanság nyilvánvaló jelei ekkorra már tényleg megmutatkoztak Magyarországon. Egy Kis Albert nevű kuruc hadnagy, aki 1694 telén szökött meg seregével együtt Thökölytől, a maga köré gyűjtött szegénylegényekkel 1696 nyarán és őszén már nyíltan kurucnak mondta magát. Károlyi Sándor Szatmár vármegyei főispán önéletírása szerint a Nagybánya környéki hegyekben és az „erdőkön" élő Kis és emberei „kuruczoknak is nevezvén sok helyen magokat, s czifrán, párduczbőrösön, forgóson járván egynémelyik közzülök, hol Petróczinak, hol Ubrisinak nevezték magokot."