Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

Thököly 1693-1694. évi naplója további négy lakodalomról is megemlékezik. Minden alkalommal valamelyik közeli híve házasodott. 1693. április 29-én egy Kovács Gergely nevű vicelovászmesterének és Zrínyi Ilona Ancsa nevű régi szolgálójának a lakodalmát „szolgáltatta ki" Thököly.

9 Július 25-én az udvari karabélyosok vicehadnagyának, Futaki Istvánnak „szolgáltatott" lakodalmat.

10 November 26-án Thököly inasa, Durcsányi Ferenc vette el Zrínyi Ilona egyik „frauczimeri"-t, ez alkalommal Thököly délután kettőtől este kilenc óráig mulatott.

11 Az utolsó, Thököly által is megemlített esküvő 1694. február 22-én zajlott le, de ez alkalommal egyik házasulandó felet sem nevezi meg a naplóíró. Aznap volt a farsang utolsó napja, ezért - Thököly szavaival élve - „comediához kíszültenek az udvariak, és felesígem fejér-cselédje", a mulatság pedig a fejedelem ablaka alatt zajlott le. Az esemény órákig is eltartott, sőt, az „ebíd vacsorával együtt lívín, annál többet tartott, és lakadalommal ment véghez, felgyüjtetvín a fő rendekben, s hadak tiszteiben".

12 Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a lakodalmak hátterében (legalábbis részben) a fejedelmi udvar, elsősorban Zrínyi Ilona szórakoztatását véljük felfedezni. Másrészt érthető, hogy a fejedelemasszony kíséretében Pozsarevácra érkezett számos komorna és szolgálólány, valamint a Thökölyt évek óta szolgáló nemes ifjak között hamar közeli kapcsolat alakult ki, s így könnyen adódott az alkalom, hogy a fejedelem lakodalmakkal pezsdítse fel a bujdosók egyhangú életét. Papokra természetesen nem csak az istentiszteletek és esküvők idején volt szükség. Thököly több alkalommal is részletesen beszámol egyes régi hívei temetéséről, sőt a halotti prédikációról. 1693. február 7-én a jeni-palánki helyőrség egyik gyalogos főhadnagyának a holttestét hozatta Thököly Pozsarevácra, és a saját szállásán „títetvén prédikátiót teste felett, trombita, síp, dobszó alatt, zászlós seregekkel, és feles egyéb rendekbűi álló kísérőkkel" maga a fejedelem is elkísérte a „temetőhelyre".

13 Néhány nappal később, február 18-án a pozsareváci porkolábot érte gutaütés. Másnap ugyancsak a fejedelem szállásán búcsúztatták el, majd a „fő rendek, udvariak s vitézlő rendek" zászlókkal és muzsikaszó mellett kísérték a temetőbe.

14 1693. március 21-én éjjel hirtelen elhunyt Borbély István, aki egykoron Zrínyi Ilona alatt harcolt Munkács védelménél, később Thököly gyalogkapitánya lett, 1691-től pedig haláláig ő volt az udvari gyalogok kapitánya. Két nappal később, reggel Thököly ablaka alatt „volt felette prédikáció, voltak búcsúztató versek is ének szóval". Thököly „régen bujdosó kapitány" hívének „megkívánván adni utolsó tisztessígit, lovas és gyalog zászlós hadakkal, és dob, trombita s török síp szó" mellett kísértette a temetőbe.

15 1694. április 8-án temették a fejedelem Surányi Tamás nevű szakácsát, aki egyben a sáfárja is volt. Néhai híve „régi jámbor szolgálatját megtekintvín" az ő testét is az ablaka alá hozatta, majd a prédikáció után Surányit is „zászlókkal, síppal, dobbal" kísértette ki a temetőbe.

16 Feltűnő, hogy Thököly udvari papját első alkalommal csak 1692. január 27-én említi Almády István a naplójában („urunk papja"), amikor Vitéz Ferenc és Mikó István erdélyi nemesek társaságában Inczédi Györgynél vacsoráztak. Az éjszakai ágyúlövésektől megrettenve nem mertek sokáig maradi. Továbbmentek a Duna mentén, majd Almády a „prédikátor urammal" visszatért Pozsarevácra.

17 Ugyanakkor a fejedelem mindössze háromszor emlékezik meg az udvari papjáról. 1694. március 17-én, egy Budai Ferenc