Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

SERES ISTVÁN Protestáns prédikátorok és a Thököly-emigráció A szigorú lutheránus neveltetésű és mélyen hívő Thököly Imre napról napra vezetett, személyes vallomásokat is őrző naplójában gyakran megemlékezik a török földön élő kicsiny fejedelmi udvar vallásos életéről. Minden vasárnap istentisztelettel indult, és Thököly csak az „isteni szolgálat" vagy „reggeli könyörgís" után látott hozzá a tennivalóihoz.

1 Beszámol a nagyheti ünnepekről is: 1694. április 9., péntek: „Reggeli, s délesti órákon az passió hallgatásával tölt el az napnak egy része";

2 április 11., vasárnap, húsvét első napja: „reggeli praedikátió".

3 Később: június 1., kedd, pünkösd harmadik napja: „Az hármas ünnepet kettős praedikátiók hallgatásával megűlvín".

4 Előző évben, 1693. április 30-án pedig a következőt jegyezte fel a naplójába: „áldozó csötörtök lívín, ezen szentséges innepnapot isteni tisztelettel és kétszeri prédikáczió hallgatással töltöttük el".

5 1693-ban a karácsonyi ünnepek alatt a fejedelem a következőket tartotta megörökítésre méltónak: „December 25. Péntek. Karácson első nap: Ma lévén emlékezeti Christus urunk születésinek, isteni szolgálattal töltöttük az időt..."; „26. Szombat. Karácson másod nap: az isteni szolgálat véghez menvín..."; „27. Vasárnap. Karácson harmad nap: az reggeli isteni szolgálat után..."

6 Ezzel ellentétben a következő karácsonykor csak 1694. december 25-én jegyezte fel, hogy „két rendbeli praedikátiók" után látott hozzá a napi feladataihoz.

7 Az előző évihez képest szűkszavú naplójegyzet nem volt véletlen, hiszen 1693 karácsonya még viszonylagos nyugalomban telt a palánkokkal körülvett Pozsarevácon berendezkedett fejedelmi udvarban, 1694 végén viszont el kellett hagyniuk a négy év óta lassan már otthonukká vált helységet, mivel a török Porta egy Visnice nevű falut jelölt ki a töredékére csökkent udvartartás, valamint az előző évi 2500-ról alig 800 (500 gyalogos és 300 lovas) főre csökkent emigráns katonaság számára. A fejedelmi udvarban szolgáló prédikátorok, udvari papok tevékenységét jelzi a nagyszámú esküvő, amely Zrínyi Ilona érkezése után vált egyre gyakoribbá Thököly környezetében. Az 1692-1694-es évekből hat házasságkötésről is tudunk. Az első ismert lakodalomról a Thökölyvel 1690 végén kibujdosott Almády István erdélyi nemes naplója ad részletes leírást. 1692. július 31-én egyszerre két lakodalmat is ültek a fejedelemi udvarban: Dósa Mihályét és Kis Péterét, akik mindketten Thököly „bejárói" voltak, s ezért uruk „maga csinála nekik lakadalmot". Almády megemlíti azt is, hogy „mind urunk s mind asszonyunk kün voltak az lakadalomban, asszonyunk sokat is tánczolt".

8