Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Sirkka Turkka versei

elvétetett tőlünk. Elvétetett tőlem a mosolyod. Fölkelek, megrázom magam aztán elbődülök, hívom a sötétséget. Istenhozottal köszöntöm: jöjjön a sötét, távozzon a fény. Távozzon a szerelmed, a fénye és minden. Ledőlök a nyájam mellé: amit szabad Jupiternek, nem szabad azt az Ökörnek. Szemhéjam súlyos lesz, az eső nem szűnik, quandoque bonus dormitat Homerus. * * * Zörömbölnek a verebek a tető műanyaglemezén, a lovak buzgó orrukkal a szénát tologatják. Az éjjel eltört a vízvezeték, a csatorna nem szív, igaz, nincs is csatorna. Odakinn pattog a fagy, egyáltalán nem evezésre való idő. Mit csináljunk hát? Das tolle Jahr. A kakas fölugrott a ketrec peremére és teljes erőből kukorékol, én meg valahogy másnaposnak érzem magam. Aztán te kezdesz kukorékolni a nyeregszobában piros pulóveredben. Attól félek, hogy lángra lobbansz sfölszállsz az égbe. És vissza sem ereszkedsz többé. Távol tőled. Távol van tőled az ősz. Aranyló gabonatáblái. Az almafák és a berkenyék lehajtották súlyos ágaikat. 3M^