Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Klasszikusokról - GOÓR JUDIT: Vallomás és hitvallás Balassi Bálint Adj már csendességet című költeményében

tárokat idézi, de nem zsoltárparafrázis. Inkább zsoltáresszencia - mondhatnánk -, mivel az Ószövetség lírájának hangneme is, a reformáció korának érvelése és zeneisége is sűrűsödik benne. Rendkívüli tömörsége,

4 feszes szerkezete páratlan az életműben és a korszakban. Teológiai tartalmával többen is foglalkoztak. Németh G. Béla reneszánsz kori teista sztoicizmusról beszél, s meddőnek tartja a kérdést, hogy katolikus vagy protestáns-e a mű hitvilága.

5 Amedeo di Francesco Balassi istenes költészetében manierista vonásokat vél felfedezni, s erre a versre is hivatkozik, amikor a költői magatartás passzivitására utal.

6 Barlay Ö. Szabolcs szerint a katolikus lelkiség közelebb áll a szerzőhöz, mint a protestáns.

7 Kőszeghy Péter Balassi teológiájának szentelt cikkében különbséget tesz a korai és a késői istenes versek között. Utóbbiakról - amelyek közé az 1591-ben, már a költő katolizásása után keletkezett Adj már csendességet is tartozik - azt állítja, hogy szabadakarat-felfogásuk a katolicizmussal rokonítja őket.

8 A kegyelemtan szempontjából szerinte nem érdemes protestáns vagy katolikus felfogásról beszélni, hisz a 16. században általános volt a hit általi megigazulás tétele. A költemény, amely jelen tanulmány középpontjában áll, Kőszeghy Péter szerint a mai ember számára „.. .a legnagyobb vers, amely a szenvedő ember elementáris erejű fohásza, az evilági békéért. ... Itt már nincs alku. ... Ez már nem értelmezhető katolikus vagy protestáns attitűdként, a teológia válik szolgálólánnyá, metaforává, lefoszlik minden egyéb, s négyszemközt marad a végtelen irgalmú Isten és az esdő ember."

9 Jelen fejtegetés is fontos szerepet tulajdonít Balassi teológiájának, s végkövetkeztetése Eckhardt Sándor

10 és Horváth Iván

11 azon megállapításaihoz áll legközelebb, amelyek a mű protestáns szellemiségét és hitvalló jellegét hangsúlyozzák. A hit általi megigazulás mellett azonban hangsúlyt kíván helyezni az ige és a Szentlélek jelentőségére. Részletes stilisztikai elemzésre is vállalkozik, attól a meggyőződéstől hajtva, hogy a nyelvi-formai sajátságok legalább annyira igazolják a felismeréseket, mint a vers szövegén kívül talált eszmei párhuzamok. 1 A hármas szám jelentősége az olvasónak azonnal feltűnik. A középkori és reneszánsz szimbolikában általános, hogy ezt a Szentháromságra való utalásnak tekintik. A sorok háromüteműek, 6/6/4 szótagszámmal; a könyörgés - érvelés - könyörgés himnuszokra jellemző tagolása stabilitást, biztonságot sugalló szerkezet, ami szembeállítható a feszültséget, vívódást, nyugtalanságot érzékeltető aranymetszéses felépítéssel.

12 A szimmetria egyik tényezője, hogy 2 bevezető és 2 záró, tehát együtt 4 könyörgő versszakra mindössze 4 érvelő strófa jut. A lírai alany itt olyan súlyú érveket vonultat fel, amelyek nem szorulnak hosszas bizonygatásra. Úgy is mondhatnánk, nem szubjektív, hanem objektív fogódzókat ragad meg a középső érvelésben; saját állapotának leírása és a panasz kevésbé jellemző, mint a keretező könyörgésben. Szilárd meggyőződés hitvallás - birtokában történik az a lelki küzdelem, amely az istenes versekben általában a kételytől és bizonytalanságtól a hitbizonyosságig visz. Ez az alkotás tehát egyrészt az egyensúly, a teljesség, a hármasság foglalata. Ugyanakkor ezt a szimmetriát meg is bontja valami. A rábeszélő, meggyőző gondo-