Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában

Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története. Szeged, 1993. Vásáry István: Az Arany Horda. Budapest, 1986. Várnagy Antal: Liturgika. Abaliget, 1993. Vasiliev, A. A.: History of the Byzantine Empire, 324-1453. 2 köt. University of Wisconsin Press, 1980. Vladimircov, B. J.: Tureckije elementi v mongolszkom jazike. Szentpétervár, 1911. Yeung, Ch.: A Study of the Nestorian Bronze Crosses found in the Ordos region. Soochow University Journal of Chinese Art History, 1978. Vol 1. 8. 69-71. o. Yule, M.: Notes on Marco Polo. 3 köt. Cambridge, 1921. Vajda Endre: Marco Polo utazásai. Budapest, 1973. Waley, Arthur: The travels of Alkimist. Recorded by his disciple Li Chih-chang. Taipei, 1991. Weese, Devin De: The influence of the Mongols on the Religious Consciousness of 13-14th Century Europe. Mongolian Studies. Journal of the Mongolian Society, 1979. Vol. V. 41-78. o. Wittfogel, K. - Feng, Ch. (szerk.): Liao-shi. Philadelphia, 1946. Zhou Weizhou: The textual Research on the Crossed Bronze Brand of Yuan Dynasty Unerthed in Tongwan City. In: Tongwancheng Yizhi zong he yan jiu. Sanqin chu ban shi. Xian, 2003. 51-55. o. Jegyzetek 1 Az öngütök a jelenlegi történeti kutatások szerint a hunok utódnépei közé tartoztak. Már a korabeli feljegyzések sem tekintették őket tisztán nomádoknak, mert városaik és falvaik is voltak. Mivel területük egykor a tangut birodalom része volt, sok forrás, köztük Marco Polo Tangutnak vagy Tenduknak nevezi országukat. A mongol dinasztikus évkönyv, a Jüan-si szerint az öngütök, vagy más néven a fehér tatárok eredetileg Kanszu tartományban éltek, de a 12. század elején az egyik észak-kínai Csin uralkodó parancsára átköltöztek a mongol határvidékre. A forrás állítása szerint négyezer család élt ott, akiket Alakusi tegin irányított. Az öngütök téli szállásközpontja a Sárga-folyó melletti Togtoh nevű település közelében lehetett, míg a nyári szállásközpont Olan Szüme, a Góbi középső részén, a selyemút északi leágazásánál, a Karakorum felé vezető karavánút mentén feküdt. 2 A Tongvan név kínai nyelven őrződött meg, eredeti neve Fehér Város lehetett. 3 Zhou 2003, 52. o. 4 Matteo Ricci 1605-ből küldte haza ezen feljegyzését. 5 Moule 1930, 4. o. A bálványimádókkal a buddhistákat jelölik. 6 Moule 1930, 7. o. 7 Az ott élő keresztények valószínűleg közép-ázsiaiak vagy türk leszármazottak voltak. 8 Nyelvészeti és kultúrtörténeti szempontból lehetséges, hogy az erkeüd-erkeüt névváltozatok, valamint a tarsza megjelölés szoros kapcsolatban áll egymással, ugyanis ez erkeüd szó elején egykoron szókezdő „t" állhatott. Ez a feltevés azonban még további bizonyításra szorul. (A tarsza szóval kapcsolatban 1. a 32. lábjegyzetet.) A kereit szónak többféle kiejtése létezik a mongol népcsoportok között. 9 Njambuu 1992, 168-169. o. 10 Rasid-ad-din. Jami-at tawarikh. I. rész, II. fej. 61. o. 11 A mai Mongólia területén a 10-13. század között élt népcsoport. Eredeti lakhelyük a Jenyiszej folyó felső szakaszán és a Kern folyónál volt, majd innen a 9. század közepén délre vándoroltak, és fennhatóságukat a Szelenge folyótól a Tola folyó felső folyásáig terjesztették ki, ahol kapcsolatba kerültek más mongol nyelvű törzsekkel. Nyugati szomszédjuk a najman fejedelemség volt, északon a merkitek törzsei éltek. A kereitek all. század elején már húsz tüment állítottak ki. A fejedelemséget öt vezető törzs szövetsége alkotta, amelyet a togorin törzs irányított. Kánjuk a gür kán, vagyis egyetemes kán címet viselte. 12 Potanin 1875, 25. o. 13 A mongol nyelvű torgutok jelenleg a Mongol-Altaj környékén élnek, régebben néhány csoportjuk Kínában is előfordult. 14 Sara tuudzsi, 52. o. 15 Londzsid 2002, 74. o. 16 Az évszámmal kapcsolatosan még nem tisztázott, hogy valóban a mi időszámításunk szerint számol-e.